Ma tanúvallomásokkal tovább folytatódott az a munkaügyi per Székesfehérváron, amelyet az öt elbocsátott munkatársból kettő, Klecska Ernő volt lapszerkesztő és Hajnal Csilla volt felelős szerkesztő indított Mészáros Lőrinc médiavállalata, az időközben a Mediaworks Hungary Zrt.-be beolvasztott Pannon Lapok Társasága (PLT), a Fejér Megyei Hírlap kiadója ellen.
A két újságíró, aki a történtek óta csak más iparágban tudott elhelyezkedni, azt állítja, jogtalanul rúgták ki őket nem sokkal azután, hogy egy máig ismeretlen személy 2016 decemberében megváltoztatta a kiadóvállalat számos megyei lapja számára központilag átadott, Orbán Viktor miniszterelnökkel készített interjúnak a Fejér Megyei Hírlapban megjelenő változatát, és néhány plusz mondattal kiegészítette azt. Többek között ilyen plusz mondatok kerültek a szövegbe:
- „A korrupciós vád mint politikai lejárató eszköz teljes mértékben megszokottá vált. Mi is használjuk őket.”
- „A kórházi hullák száma is emelkedik.”
(Az ügyben büntetőügy is indult ismeretlen tettes ellen, de a rendőrség egyelőre nem tudta lezárni a nyomozást, pedig még hazugságvizsgálót is bevetett a hatóság.)
Hajnal Csillát rendkívül megviselték a történtek, olyannyira, hogy amikor a bírósági folyosón a tárgyalás egyórás szünetében kedden elbeszélgettünk, többször is elsírta magát, mivel a PLT-nél évtizedeket töltött el, ez volt az első munkahelye, a ranglétrát végigjárva lépett elő az évek során, szinte gyermekeként szerette a lapot, nem ritkán mellékletekbe is besegített, és otthon, a szabadidejét beáldozva is dolgozott a lapért. Amikor viszont valaki megváltoztatta a központ által küldött Orbán-interjút és megtoldotta pár mondattal, úgy tették utcára Hajnalt, hogy órákra szembeültették egy 11 fős kihallgatóbizottsággal egy szobában, és hiába próbálta elmondani, hogy neki nincs köze a történtekhez.
Azt tervezik, a végsőkig harcolni fognak
Klecska Ernővel közösen perlik egykori munkahelyüket most, több millió forintot követelnek a cégtől, mivel állításuk szerint ők nem hibáztak, amikor nem vették észre, hogy egy ismeretlen elkövető a kiadó számítógépes rendszerén keresztül – egyelőre nem világos, hogy belülről vagy esetleg kívülről, például egy távvezérlést lehetővé tevő programmal -, máig nem teljesen tisztázott körülmények között belenyúlt a központ által küldött miniszterelnöki interjúba. A két újságíró úgy gondolja, megilletné őket az azóta elmaradt bérük, továbbá végkielégítést és sérelemdíjat is követelnek, mivel szerintük a kiadó megsértette a jó hírnévhez fűződő jogaikat, amikor a kirúgásukkal kapcsolatos közleménnyel a PLT – a két felperes újságíró szerint – azt a látszatot kelthette, hogy a felpereseknek felelősségük lehet a meghekkelt interjú ügyében, holott ez a felperesek szerint nem így van. Ezzel a felperesek szerint komoly kár érte őket, a történtek is hozzájárultak ahhoz, hogy egyelőre el kellett hagyniuk a sajtóipart.
Klecska Ernővel egyébként mind a ketten nagyon elszántnak tűnnek, hogy végigviszik a pert, a folyosón azt mondták, akár nemzetközi bíróságig is elmennek igazukért. Hajnal Csilla úgy érzi, egy kicsit már most belebetegedett ebbe a történetbe, de akkor sem szeretné a történteket annyiban hagyni, és ő is harcolni fog a végsőkig. Azt is mondták, hogy valójában a kiadó vezetőségének felelőssége vetődik fel az ügyben, hiszen eléggé nonszensz, ami a cégnél a hálózati jelszavak körül volt, a cégnél mindenki által ismert formula szerinti jelszavak voltak, azokat bárki kitalálhatta, így akár a történtek egy régebbi dolgozó bosszúja is lehetett a kiadó ellen, ráadásul a kiadó nem szakszerűen vizsgálta ki az esetet. (Klecska Ernővel és Hajnal Csillával a tárgyalást követően interjút is készítettünk, mely hamarosan olvasható lesz portálunkon és további fontos kijelentések hangzanak el benne.)
A választásokig már nem zárul le a „harc”
Ami az egyelőre folyamatosan húzódó munkaügyi pert illeti, az ítélethozatalra az országgyűlési választásokig már biztosan nem kerül sor, ugyanis a következő tárgyalás csak április 24-én lesz. Bár a bírónő szavaiból kiérezhető volt, hogy szívesen ítéletet hirdetne már, mégis úgy döntött, eleget tesz a Mediaworks/PLT ügyvédjeinek kérésének, és újból kísérletet tesz a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó kiadó azon két tanújának meghallgatására, akik idézés ellenére nem jelentek meg a mai alkalommal, de az alperesi ügyvédek szerint az érintettek meghallgatása fontos lehet, mert esetleg igazolhatják, hogy az alperes igenis jogszerűen járt el az elbocsátáskor. A kiadó egyébként egy harmadik tanú meghallgatását is kérte, de az ő meghallgatására vonatkozó igényéről végül aztán letett, pedig az alperesi ügyvédek azt mondták, már úton volt az illető a helyszínre. Bár hivatalos indoklást ezzel kapcsolatban nem mondtak, úgy tudjuk, arról van szó, hogy az illető tanút időközben szintén kirúgták Mészáros Lőrincék cégbirodalmától. Így pedig talán kedvezőbb lehet az alperes számára, ha távol marad, nehogy kedvezőtlen kijelentést tegyen az illető.
Kezdeményezte viszont az alperes kiadóvállalat – a bíróság pedig ezt elfogadta – egy újabb tanú meghallgatását. A plusz tanú az a Németh F. Bernadett lesz, akit ugyan szintén kirúgtak a kiadótól az Orbán-interjú után, de őt, ahogy erről korábban már beszámoltunk, időközben rehabilitálták egy másik kormányközelinek mondott kiadónál: a Népszabadság hóhérjaként ismert Heinrich Pecina közelébe került Inform Media (korábbi nevén Russmedia) felvette őt és az ottani főszerkesztők fölé helyezte. Németh F. Bernadett egyébként korábban ugyancsak pert fontolgatott a PLT/Mediaworks ellen az Orbán-interjút követő kirúgásával összefüggésben, de erről úgy tűnik, letehetett. Az ő helyzete egyébként azért pikáns, mert az a Kálmán Erika volt a PLT/Mediaworks humánügyekért felelős igazgatója, aki az Orbán-interjú utáni kirúgásokat is menedzselte, és aki azután felvette Németh F. Bernadettet az Inform Mediához.
Tanú: a központtól kapott tartalmat nem kellett ellenőrizni
A felperesek igazát alátámasztó kijelentéseket tett egyébként a keddi tárgyaláson ma több megjelent tanú is. Kunstár Csaba, aki 2014 májusától 2015 január végéig dolgozott a cégnél főszerkesztőként, arról beszélt, hogy a központtól átvett interjúk esetében a kiadónál egyáltalán nem volt gyakorlat az, hogy ezeket még egyszer átolvassák, mivel ezeket tördelve, és többször ellenőrizve kapták, nekik helyben csak a helyet kellett kihagyni a tartalom számára a laptervben.
Épp ezért Kunstár szerint már helyben, a Fejér Megyei Hírlapnál a karácsonyi sűrű időszakban, amikor még előre is kellett dolgoznia a létszámhiányos stábnak, érthető, ha már nem kezdték el betűről-betűre leellenőrizni a központ által kész formába öltve átküldött, több mint tízezer karakter terjedelmű miniszterelnöki interjú szövegét. Kunstár Csaba hangsúlyozta, a felperes Hajnal Csillát és Klecska Ernőt kiváló újságíróknak ismerte meg, és korábbi munkájuk alapján teljesen kizártnak tartja, hogy belenyúltak volna az interjúba.
Kunstár azt is mondta, néha ő maga sem olvasott át minden cikket megjelenés előtt, csak azokat, ahol valamilyen bírósági pertől kellett tartani. Végképp nem tartotta szükségesnek az újbóli ellenőrzést, ha a központ küldte azokat, hiszen a központban legalább 2-3 ember előzőleg már ellenőrizte azokat és a cikkek elvileg zárt rendszerben érkeznek.
Az alperes kiadó jogászai ezután azt kérdezték, hogy miért van az impresszumban a felelős szerkesztő neve, ha nem övé a felelősség, a tanú viszont erre azt mondta, sem írásos, sem központi utasítás nem volt arra, hogy a helyi lapszerkesztők dolga lenne a központi cikkek tartalmának is az ellenőrzése.Elhangzott az is, hogy ha nem volt megfelelően szabályozva a munkafolyamat és nem voltak egyértelmű munkautasítások, akkor az a munkáltató, azaz a kiadó hibája, nem pedig az alkalmazottaké. A tanú azt is mondta, a szervezeti ábrában lehet, hogy nem látszott a központi szerkesztőség helye, de a gyakorlat mégis azt mutatta, hogy létezett ilyen.
A tanú azt is mondta, szerinte egyébként elvben akár az is előfordulhatott, hogy az ominózus Orbán-interjúba a nyomdába adást követően nyúljon bele valaki, de ez részéről abszolút csak egy teoretikus feltételezés, semmi konkrétat ilyesmiről nem tud. Mindenesetre nem tudja, hogy ha valaki a nyomdában, a levilágításkor változtatna meg valamit egy hosszú szövegen, akkor az bárkinek feltűnne-e a megjelenést megelőzően.
A tanú végül fontosnak tartotta a bíróság figyelmét felhívni arra a tényre, hogy ahogy arról a sajtóból értesült, az ominózus meghekkelt Orbán-interjú hónapokkal később újra megjelent a lap digitális kiadásában.
Pedig ekkor már rég, hónapok óta nem dolgozott ott a két volt kollégám, a két felperes.
A két felperessel készített páros interjúnkat hamarosan elolvashatja a 24.hu-n.
