Sport

Swaney Elizabeth, a kétfarkú Sarki Róka

Swaney Elizabethet importálni külön kategória. Ne tagadjuk, Swaney-nek lenni, Eddie a Sasnak lenni, Erik, az Angolnaként úszni az érdeklődő tömeg előtt, felemelő. A magad „porráleszekségét” milliónyi tévénézőnek megmutatni, engedve az összehasonlítást a titánokkal, bátorság, és önmagunk vállalása. Beteljesíteni kissé érthetetlen, de mégiscsak, saját álmod, az valami.

És még azt mondják nem mutatott be trükköt? Az Alley-oop és a Triple Cork nagyobb trükk, mint ilyen tudással kijutni az olimpiára?

Ráadásul annak ellenére is a magunkról teleszívott mellkassal hangoztatott sztereotípia kiteljesítése – ha egy magyar mögötted lép be a forgóajtón, akkor is előtted ér ki –, ha a Swaney legfőbb magyar kapcsolatának tekintett édesanya is Caracasban született, és csak a nagyszülők ismerték meg az őshazában a magyar virtust.

Swaney-nek az 1988-as olimpia és Eddie, a Sas szereplése után hozott MOB-szabályt sikerült elsőként kijátszania. Az olimpiai mozgalom legfőbb szervezete gyakorlatilag Coubertin eszméjét igyekezett ellehetetleníteni, amikor a részvételből úgy szándékozott kizárni az amatőröket, hogy a versenyeredményekhez kötötte a kvalifikációs kritériumokat.

A híressé vált magyar síző miatt írhatják át a szabályokat
Nagy vihart kavart a síakrobata Swaney Elizabeth produkciója, pedig ő csak a szabályokon belül mozogva teljesítette az álmát. A MOB viszont a mostani eset miatt újragondolja, hogyan is juthat ki valaki egy olimpiára.

Swaney a maga kategóriájában aranyérmet érdemel, mert egy olyan sportágban, ahol a harminc közé kerülés a résztvevők száma miatt csak indulási szándék, és jól kiválasztott verseny kérdése, elérte, amit akart. És a maga módján visszacsempészte Coubertint az örökké pénz, örökké győzelem olimpiára.

De melyik ország, melyik szövetsége indít egy nagy álmokat szövögető teknőst az állatok futóversenyén?

Ha nem feltételezzük a Woody Allen-i öniróniát, és fejlett humorérzéket, úgy csak egy lúzerszövetség. Mert Swaney nehezebb feladata az lehetett, hogy egy nem harmadik világbeli ország adja a nevét produkciójához. Vagy egy bármilyen. Mert Kenyában sem ő lenne a legjobb, ha bárki más megpróbálta volna.

De hogy egy olyan adja, amely nemzeti stratégiai ágazatként kezeli a sportot, és amelynek olimpiai tradíciói nem teszik kötelezőérvényűvé a cheerleader-síelők befogadását? Újabb aranyérmet érdemel, babérkoszorút a fejére!

Még az is lehet, hogy fülest kapott, hogy van egy ország, ahol akkora a sportőrület, hogy ha jelentkezel, még ha nincs is, látatlanban intéznek neked állampolgársági papírokat, és külön miniszterelnök-helyettest tartanak, hogy minél többen legyenek.

Senki sem nézte meg, mit tud Swaney
A Magyar Síszövetség közleményben reagált a magyar színekben kínos gyakorlattal utolsó helyen végző versenyző szerepeltetésére.

Szerencséjére pont ehhez az országhoz vezetett a családfa alsóbb része, így ahogy nyilatkozta, neki még esküt sem kellett tennie. A Utah Jazz nem engedte pom-pom lányává válni, a venezuelai szkeletonsporton keresztül nem vezetett számára út a nagy pódiumra, de a magyar ősökkel megütötte a főnyereményt.

DeAndre Kane kosárlabdázó után, akinek európai útlevél kellett, és bár nem tudott magyarul és az országról sem tanult meg semmit, hogy magyar legyen, majd emlékezetes módon nem jelent meg a válogatott edzőtáborában az Eb előtt, egy újabb leleményes amerikai.

Csak telefonálnia kellett. Mindenképpen eredmény kell! A sísport magyar vezetői ennek szorításában honosítgatnak, vagy fogadnak be mindenkit bekötött szemmel?

A síszövetség hasznavehetetlen horvátot is magyarított, most pedig rásiklottak a tányéraknára. De ne vegyük el a sportdiplomáciai érdemeket. Swaney sporttörténelmet írt. Az első és a valaha volt legjobb magyar félcső olimpiai eredményt érte el. És meg is változtatta a kultúránkat. Majd levélben szavazhat. Szerintem a kétfarkúakra fog. Swaney Elizabeth, a kétfarkú Sarki Róka.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik