Hosszú interjút készített a Magyar Nemzet Dárdai Pállal, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitányával, a Bundesligában szereplő Hertha edzőjével. Szóba került a Nemzetek Ligája-sorsolás, Dárdai szerint a magyar, a finn és a görög válogatott hasonló képességű, az észteket pedig nem lehet lebecsülni. Úgy érzi, akkor lehet ismét sikeres a csapat, ha a közönség mögé áll, különben nincs esély, a közeg megeszi a játékosokat.
Az új kapitány, a belga Georges Leekens nem kérte ki Dárdai véleményét, de szerinte ez normális, mivel ő már rég dolgozott Magyarországon, csak egy legenda maradt.
“A magyar válogatottnál most sok minden szétcsúszott, Leekens nehéz helyzetbe csöppent. Nekem is ez a nehéz sors jutott, szét volt esve a csapat. Mindent újra kellett építeni.
Ahogy néztem az utolsó barátságos mérkőzéseket, úgy láttam, a csapategység nem volt az igazi. Sok mindent fel kell most építeni, remélem, lesz rá ereje, rutinja. De ott az edzői stáb, aki ebben segít neki”.
Dárdai megjegyezte, hogy nála fontos tényező volt, hogy olyan rutinos arcokkal tette stabillá a válogatottat, mint Király Gábor, Gera Zoltán vagy Juhász Roland, de abba nem akar beleszólni, hogy most hogyan kéne összerakni a csapat, mivel szerinte nem lenne korrekt Berlinből okoskodni. Mivel nagyon hosszú ideje a német fővárosban él, a gyerekei is ott nőttek fel, Dárdainak van rálátása a kinti képzési rendszerre, illetve az oktatásra, és szimpatikusabbnak tartja a német modellt.
“Amíg én Magyarországon éltem, nagyon sokat kellett tanulni, magolni. Németországban az iskolai rendszerben többet kell órán szerepelni, sokkal jobb osztályzatot kap a gyerek azért, ha megnyilvánul az órákon. Ebből is látszik: eltérő a két nemzet pedagógiai rendszere.
A németnél a diák elmondhatja a véleményét, így magabiztosabb lesz. Rá van kényszerítve az iskolában, hogy dolgozzon, ettől más lesz a kisugárzása. Úgy látom, Magyarországon kissé eltérő a felfogás. Az pedig, hogy a mentalitás nem megfelelő, szomorú.”
Dárdai szerint a magyar szövetség részéről szükség lenne egy filozófiára, mert így nem egységes irány. “Az nem jó, hogy az egyik edző így, a másik úgy dolgozik. Ráadásul az egyik meg tudja mondani a másiknak, hogy mit kéne csinálnia, és fordítva. Azonban mind a kettő lusta, a gyerek közben képzetlen marad, nem tud dekázni. Én tizenegy-tizenkét éves koromban a fülemen pörgettem a labdát, ahogy a fiaim is, manapság nem látom ezt.
Továbbá nem futballozott abban a tempóban, amiben kellett volna. Mérkőzéshelyzetben az első labdaérintése kimegy az oldalvonalon túlra, ahogy a következő három is, ezután pedig jön a német gyerek, aki tudja, amit kell, mert betanulta”.
Az edző három éve dolgozik a Herthánál, és valamit mindig kitalált, amivel hatékony tudott lenni, az első évében futsalelemekkel próbálkoztak, a másodikban a hármas és négyes védőlánc váltogatásával gyűjtögették a pontokat, idén az egyéni kvalitásokban bízott, de helyette a szervezett játék hozott eredményt.
“Az előző szezonban volt két komoly ajánlatom Bundesliga-csapatoktól, de úgy érzem, most jó helyen vagyok. Kétezer méterre lakom az Olimpiai Stadiontól. Megfizethetetlen, hogy nem kell vonatozni, repülőre ülni, egyszerűen csak hazamegyek abba a házba, amelyben a gyerekeimmel élek mindennap. Nekem Berlin rengeteget adott, nem érzem, hogy most váltanom kellene. Meglátjuk, mit hoz a sors. Előbb-utóbb úgyis seggbe rúgnak, s akkor egyszerűbb lesz. Jelenleg azonban bíznak bennem, nem kérnek számon, tehetem a dolgom, ezt pedig meg kell becsülni.
Szerinte egy edző nem sumákolhat a játékosaival, és elismerte, néha ő is kegyetlen, és ha valami nem tetszik neki, akkor ezt a csapat előtt el is mondja. A Hertha 21 forduló után a 11. helyen áll, a hétvégén a második Bayer Leverkusenhez látogat.
