Történt egy szép napon, hogy matcheltem egy számomra szimpatikus lánnyal egy randialkalmazáson. Az első üzenetváltásokra megvolt a kölcsönös szimpátia. Küldözgettünk egymásnak magunkról képeket, persze semmi 18-as tartalmat. Telt-múlt az idő, telefonbeszélgetések satöbbi, és felmerült, hogy találkozni kellene. Igen ám, de messze lakik a lány és zűrös most az otthoni élete, így megbeszéltük, hogy ő jön hozzám — megjegyzem több mint 4 órát kellett utaznia. Megbeszéltük, hogy mivel úriember vagyok, a szobámban alszik majd, én meg a kanapén és így eltöltünk másfél napot együtt nálam. Térjünk vissza az egymásnak küldött képekhez: én nem titkoltam sosem az ilyen oldalakon, hogy kicsit pocakos férfi vagyok, így egész alakos képet és szelfit is küldtem magamról. Ő valamiért sose küldött egész alakosat, de nem is zavart, mert olyan bájos pofija volt a képeken.
A randiappokra feltöltött fotók miatt írt nekünk egyik olvasónk, Stefán, akinek természetesen nem ez a neve. Valószínűleg sokakban felháborodást kelt majd a véleménye és a tanulsága, holott ahogy ő is írja, nincs problémája azzal, ha egy nőn van felesleg, de azt a helyzetet nem kívánja senkinek, amikor teljesen más nővel kell együtt tölteni egy egész napot, mint amit a fotók alapján várt.
„Végül eljött a várva várt nap. Várom a lányt, és mikor először megpillantom, nem jut jobb szó az eszembe mint, a «vásárló megtévesztése». Nem minden a külső nyilván, de csúnyán fogalmazva: bébifókát vártam és ámbrás cet lett belőle. Félreértés ne essék, nem vagyok odáig a vékony lányokért, sőt előnyben részesítem a kicsit teltebb lányokat. Emellett a képeken átjött cuki arcocska sem volt olyan bájos, mint amire számítottam. Látszott a fotókon ugyan, hogy egy öt kiló plusz lehet rajta, nem is zavart volna, de amit élőben konstatáltam, az plusz 20 is megvolt, ha nem több. Én napokkal előtte megvettem a drága borokat, felkészültem minden szinten a hölgy fogadására, nevezzük Helgának. Hát a kezdeti sokk után tartottam magam az ütemtervhez és próbáltam leplezve kihozni a maximumot a helyzetből.
Természetesen én fizettem minden egyes reggelit, ebédet, vacsorát, kulturális programot, kávét, amivel tényleg nem is lenne bajom, hiszen én vagyok a férfi, na de úgy jártam mint a mai csipszekkel: nagy, levegővel felfújt zacskó, egyötöd tartalommal. Tehát marhára nem azt kaptam, amire számítottam. Ti, lányok csináltok magatokról vagy 100 képet és az 5 legjobban beállított pozícióban, fényviszonyok, talán még a Föld forgási sebességét is figyelembe véve, kattintgattok. Mi férfiak egyszerűen csak csinálunk pár képet és elküldjük. Alig vártam a másnapot, és útjának ereszthessem a megbeszélt időpontban. A tanulság talán az, hogy kérj ilyen oldalakon egész alakos képet is, vagy hagyj fel vele és ismerkedj élőben.”
A helyzetet úriember módjára kezelte olvasónk, és nem éreztette a lánnyal, hogy problémája van azzal, amit lát. Ez dicséretes, valószínűleg romba döntötte volna a lány énképét és nagyot rúgott volna szegénybe — képzeljük el, mennyire frusztrált és gátlásos lehetett a találkozás miatt. Az olvasói levélből kiderül, hogy húzta-halogatta a lány a találkozót, valószínűleg nem véletlenül.
Mit lehet tenni?
Azt, hogy egy ilyen kellemetlen élmény után soha többé ne ismerkedjen senki randiappon keresztül, badarságnak lehet nevezni. Sajnos a netes ismerkedések a nagy számok törvénye alapján működnek, minél többféle, minél izgalmasabb emberrel célszerű találkozni, akivel tényleg megvan a közös hangnem már az első üzenetváltásoknál és telefonbeszélgetéseknél.
Szemtől szembe ismerkedni azért jobb választás, mert a partner kiválasztásában számos olyan biokémiai folyamat is segíti az embert, amik biztosíthatják a jó döntést. A szaglás például fontos szerepet kap a látvány mellett, ehhez az intellektus, a mosoly, a gesztusok, a testbeszéd mind hozzátesznek. Amennyiben nincs mód a személyes találkozóra, webkamerás beszélgetéssel is el lehet dönteni, hogy valóban érdemes-e egymással találkozni.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
