Az Európai Bíróság július 6-ai ítélete alapján ezentúl már akkor is járhat késedelmi kamat az adózónak, ha a NAV már bírságolt és amennyiben a kiutalás már az adózó késedelmes adatszolgáltatása után is még tovább késik.
Mint ismert, egy gabonakereskedelemben érdekelt magyar cég áfabevallásában több milliárd forint adó visszatérítését igényelte a hatóságtól, amely az évekig húzódó ellenőrzés során iratátadási kötelezettség megsértése miatt többször is mulasztási bírsággal sújtotta a vállalatot. Mivel a cég nem jutott hozzá a neki visszajáró pénzösszeghez, az adóhatóságtól késedelmi kamat megfizetését követelte, de a NAV megtagadta annak kifizetését arra hivatkozva, hogy a szükséges iratokat nem kapta meg a cégtől, vagyis a vállalkozás maga is hozzájárult az adó-visszatérítéssel kapcsolatos elhúzódó folyamathoz.
Az eset jól mutatja, hogy elhúzódó ellenőrzés során mindenképpen érdemes megfontolni az utólagos kamatigénylést, mivel számos gyakorlati példa igazolja, hogy jogos ügyekben igenis megfizeti a kamatot az adóhivatal – hívta fel a figyelmet a Crowe FST szenior menedzsere, Földes Balázs. A szakember hozzátette: a kiutalást ezért csak akkor érdemes kérelmeznie az adózónak, amikor az ellenőrzés során várhatóan szükséges iratok – számlák, banki kimutatások, vámhatározatok, esetleges export-ügyletek esetén a kiléptetés tényét igazoló iratok – már rendelkezésre állnak.
Bekeményíthet a NAV
Az Európai Bíróság friss döntése miatt ugyanakkor az adóhatóság az eddigi gyakorlatához képest akár még szigoríthat is egyes esetekben. A feltételezés szerint olyan ügyekben, ahol az adózó az alátámasztó iratokat nem tudja teljes körűen bemutatni, ott a hatóság nem lesz hajlandó hosszabb ideig várni a hiányzó dokumentumokra.
Ilyen esetekben a hatóság akár el is utasíthatja a nem megfelelően alátámasztott összeg kiutalását, a jogosulatlan visszaigénylés után pedig legfeljebb 50 százalékos bírságot is megállapíthat – figyelmeztetett a Crowe FST szakembere.
A hatályos törvények alapján eddig is járt kamat a késedelmesen kiutalt összegek után, amennyiben a NAV határozata nem találta legalább a visszaigényelt összeg 30 százalékát jogosulatlannak és a kiutalást nem az adózó mulasztása akadályozta. Ugyanakkor ez sokszor azt jelentette a gyakorlatban, hogy a hatóság nagy mennyiségű adatot nagyon rövid határidővel (például: 3 munkanap) kért be az érintett adózótól, majd ha ezt a cég nem tudta teljesíteni, rögtön bírságolt is. Így később bármilyen hosszan is húzódott el végül a kiutalás, a cégnek lehetősége sem volt a NAV-tól utólag kamatot igényelnie, hiszen a kiutalás előtti ellenőrzés során ő maga sem teljesített minden adatkérést időben.
Hosszú távú következmények
A PwC Magyarország máshonnan közelített. Szerintük a döntéssel kapcsolatban fontos felhívni a figyelmet az ügyben hozott ítélet hosszú távú következményeire is. Főként, mivel számos eset lehet, ahol a jogelvek vonatkozásában méltánytalanság történt.
- A Réti, Antall és Társai PwC Legal Ügyvédi Iroda irodavezető partnere, Dr. Várszegi Zoltán szerint ez a döntés rávilágít arra, hogy az akár évekig is elhúzódó adóhatósági ellenőrzéseknek, valamint áfakiutalási gyakorlatnak az Európai Unió hozzáadott érték adó irányelve korlátokat szab.
Az uniós jog által védelemben részesített adósemlegesség elvének az is a részét képezi, hogy az adózó ésszerű időn belül visszakapja a ráhárított áfát. Ha pedig ez nem történik meg, akkor a pénzügyi veszteségét az adóhatóságnak késedelmi kamat megfizetésével ellentételeznie kell.
- A cég adótanácsadási üzletágának menedzsere Dr. Varga Szabolcs kiemelte, hogy nem csupán az adóhatósági gyakorlat, hanem az annak alapját képező jogszabályi környezet is újragondolást igényel, hiszen az adóhatóság csak a hatályos magyar rendelkezéseknek tett eleget, amikor elutasította az adózó késedelmi kamatigényét.
Az Európai Bíróság által kifogásolt rendelkezés bizonyos esetekben – ahogyan ez a jelen ügyben is történt – súlyosan sértheti az arányosság uniós elvét is (például az eljárás ésszerűtlen elhúzódása esetén), így az adózás rendjének jelenleg is folyó újragondolása során a jogalkotónak ezt is figyelembe kell vennie.
Sok esetben a magyar jogszabályok és a hatósági gyakorlat szigorúbbak, illetve nincsenek összhangban az uniós rendelkezésekkel, így szeintük
