Az egy dolog, hogy a hunky prime minister buzizik, ez az ő nívója, de van a dolognak egy másik oldala, az ő kis közönsége, ami előtt pávatáncol, az országnak az a negyede, aki tapsol ennek és hatalomban tartja ezt az érdekes rezsimet. Ők virágzó országot látnak és a liberális szitokszó a szájukban és beveszik, hogy a menekülő egyenlő terrorista, és félnek a színektől és a színesektől, hisz maga a főminiszter úr is olyasmit aszonta, hogy nézzétek meg Londont meg Párizst, ezt akarjátok?
A szín szabadság, amit akkor szeretek, ha én adagolhatom, ha én kegygazdálkodhatok, Aczélos hagyomány, arany medwe is csak az én aranyamból lehet, az aranyon ülök, az aranyon, aranyom csörög, nevetek, és mink szürkék vagyunk, én vagyok a szürkék hegedőse, nekik nyomom.
Ezeknek mondhatod, hogy egy populáció 3 százaléka mindig meleg, amióta a világ világ, hogy így születik, hogy ezt kapja, nem választja az ember, hogy emiatt kárhoztatni olyan, mint vkit a zöld szeme miatt kárhoztatni, tudom, de belefér, hogy ne bontsam ki az igazság minden szirmát, és mindig is nagy energiát fektettem abba, hogy elhiggyem, amit épp’ mondok.
Hát ilyen. Lábvízilabda-bajnokság, hol bajnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy.