Azt már eddig is tudtuk, hogy a denevérek “tájultrahanggal” kommunikálnak, míg a delfinek képesek egymás akcentusát is leutánozni, s míg azt egyelőre nem tudjuk, hogy ez nekik miért jó, az embereknél a jobb megértést szolgálhatja.
Az Animal Behaviour lapban megjelent új tanulmány szerint a kecskék is a tájszólók táborához tartoznak. A kutatók – a genetikai különbségek minimalizálása érdekében – egyetlen apától származó kecskéket osztottak csoportokra, majd egy-, illetve öthetes korukban (ekkor válnak társasági lényekké) felvették a mekegésüket.
Meglepetésükre azok a kecskék, akik együtt nevelkedtek, hasonló mekegést hallattak, amely egyértelműen különbözött a más csoportokban élőktől.
A tanulmány szerzői szerint a tájszólásokkal a kecskék könnyebben képesek azonosítani az idegeneket, a kutatás pedig a későbbiekben azt is segíthet megérteni, hogy az ember miképp vált verbális lénnyé.