Négy eddig ismeretlen exobolygót (a mi naprendszerünkön kívül, idegen csillagok körül keringő bolygót, a szerk.) fedezett fel egy 22 éves kanadai egyetemista. Michelle Kunimoto az eredeti Star Trek sorozaton nőtt fel, Kirk kapitány és csapatának kalandjai miatt kezdett érdeklődni a csillagászat és a bolygókutatás iránt.
Kunimoto a Brit-Kolumbiai Egyetem (UBC) hallgatója. Az évfolyamdolgozatára készülve átbogarászta a Kepler űrtávcső adatait: így bukkant rá az exobolygókra, köztük egy különösen érdekes „meleg Neptunuszra”, amelynek akár olyan holdja is lehet, amelyen megtalálható a földönkívüli élet.
Olyan fénygörbéket (a csillagok fényességváltozását az idő függvényében ábrázoló grafikonok, a szerk.) kaptam, amelyeket már átnéztek a tudósok
– mondta a Motherboardnak nyilatkozva a fiatal csillagász.
Kunimoto ún. „tranzitokat” kereset: a távoli csillagok fényének apró, periodikus pislantásait, amelyek arra utalnak, hogy rendszeres időközönként elhalad előttük egy égitest. Sikerrel, hiszen több olyan bolygót is kiszúrt, amelyeket a profi bolygóvadászok nem vettek észre.
Kettő közülük nagyjából akkora, mint a Föld. Egy Merkúr-méretű. Az utolsó pedig valamivel nagyobb, mint a Neptunusz. Ez a legérdekesebb
– sorolta.
Kunimoto azt is kiszámolta, hogy a Neptunusz-méretű bolygó 637 nap alatt kerüli meg a napját, és a lakhatósági zónában van. Így az sem lehetetlen, hogy van egy olyan holdja – afféle „Pandorája” –, amelyen kialakulhatott az élet.
A legtöbb bolygókutató nem tartja valószínűnek, hogy az olyan jégóriásokon, mint a Neptunusz vagy az Uránusz megjelenhetett volna az élet
– fejtegette Jaymie Matthews, az UBC fizikaprofesszora, Kunimoto témavezetője. Nem véletlenül, hiszen ezek nem olyan kisebb kőzetbolygók, amelyeken óceánok alakulhatnának ki.
A Neptunusz egy masszív planéta rengeteg hidrogénnel, metánjéggel és ammóniával – nem az a fajta hely, ahol leszállhatnánk
– magyarázta a tudós.
Több, mint valószínű, hogy a Kunimoto által felfedezett meleg Neptunuszon sincs élet.
De a mi naprendszerünkben a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak is kiterjedt holdrendszere van. Olyanok, mint egy miniatűr naprendszer
– tette hozzá a professzor.
Az óriásbolygók körül keringő holdak között több olyan is van, amely a csillagászok szerint akár az élet fenntartására is alkalmas lehet – mint az Enceladus, vagy a Titán. Sajnos, ahhoz még nem elég fejlettek a távcsöveink, hogy a távoli bolygók exoholdjait is szemügyre vehessük velük, de Matthews szerint ez csak idő kérdése.
Eddig még egyetlen exobolygó körül keringő holdat sem detektáltunk. De ami késik, nem múlik. A műszereink egyre érzékenyebbé válnak
– jelentette ki.
Ami Kunimotót illeti, neki egy másik álma is teljesült. Az UBC centenáriumi ünnepségén kedvenc hősével, William Shatnerrel találkozhatott, aki beszédet mondott az egyetemen.