Nagy Bandó András: Áder a mi apánk, aki seggre esik a hétmilliós lakosztályban

Történt pedig, hogy Párizsban járt a horgász, és halk lombok alatt szállásolta el magát, jelesül a Chateau Hotel Mont Royal egyik, direkt klímaszerelők számára fönntartott lakosztályában, gondolom, a sleppje meg a mellette lévő szobácskákban, ahol még a csapból is folyékony szappan csöpög. Megnéztem a neten, erre mondaná az én sátorozást és biciklis túrákat kedvelő barátom, hogy ez még a badacsonyi Szegedi Róza háznál is jobb, pedig az se kutya. Nyolc egész nyolcas osztályzata mellett, a csillagözön közelében ott a dicsérő jelző: „mesés”! Az anyja! Mesés! Akkor ez pont jó a horgászként megismert klímaszakértőnek, gondolta a programszervezője, és mindjárt rá is csapott, az ár nem érdekes, majd úszunk az árral szemben, mostanság úgyis ez megy mifelénk. Itt aztán tényleg nincs terrorveszély, ide nemhogy terrorista, de bizonyos árfekvés alatt elfekvő ember se teszi be a lábát, mondjuk úgy:

normális embernek eszébe sem jut hét és fél milliós számlát csinálni, és jó lenne, ha egy államfőnek se menne el az esze, és nem költene el ennyi közpénzt csak azért, hogy újra elmondja egy klímakonferencián, hogy bajban van a Földünk, egyrészt, mert van ez a mindent fölborító fölmelegedés, másrészt pedig, mert fogytán van a föld vízkészlete. Ha ebből a hét és fél millából ivóvizet küldtünk volna egy olyan országba, ahol szomjúhozzák az ivóvizet, többet tettünk volna az emberiségért.

Köszönőlevelet nem kaptam, pedig én, az adófizető is adtam abba a hét és fél millába, amibe került ez a két boldog nap. Ez a szállás járt a mi államfőnknek és a sleppjének, végtére is vége már annak a kornak, amikor 31 forint volt a kiszállási díj, Magyarország annál már sokkal jobban teljesít, van miből költeni, és van is kikre. Ha pedig valaki kifogásolja, hogy ennyiért szállt meg, be kell dobni azonnal, hogy „a kommunisták is loptak, mért nem akkor ugattatok?!”, és ezzel el is lehet intézni a dolgot. Nem az a különbség az illiberálisok és a komcsik között, hogy az egyik lopott, a másik meg nem, csupán az, hogy az egyik múlt, a másik meg jelen idő: lopott, illetve lop. Vagy: költött, illetve költ. Vagy korrupt volt, illetve most korrupt.

Ezt vésd a fejedbe, kedves polgártárs, és tanuld meg: amikor voksolsz, nem arról döntesz, hogy maradjon-e hatalmon az a banda, amelyik lopott, hanem arról, hogy az lopjon-e továbbra is, vagy egy másik banda. Arról kár ábrándoznod, hogy a voksod akár arról is dönthet, dönthetett volna, vagy dönteni fog, hogy jöhet egy nem tolvaj és nem korrupt banda.

Kissé elragadtattam magam, hiszen a hotel számláját ki kellett fizetni, az nem lopás, épp csak felelőtlen és nagyzoló költekezés. Jól is néznék ki, ha elmegyek egy föllépésre, és magasabb számlát csinálok, mint amennyi gázsit kapok. Elképzelni is borzasztó, mit szólna a családom, ha úgy érkeznék haza, hogy többet költöttem, mint amennyit kaptam. Nem egészen rendben lévő a párhuzam, de kezeljük úgy, hogy most éppen Áder a mi apánk, akinek mániája a klíma, és vesszőparipája a mi kis otthonunk, a Föld, jövője. Apánk tudja, hogy itthon sok mindenre nincs pénz, nem sorolom, mindenki tud mondani hét olyan területet, ahol nincsenek túlfizetve az emberek. Ha tudja, akkor sokkal meggondoltabban kéne hotelt foglalnia, már csak a tisztesség kedvéért is. Ha belegondolok, mi a túrónak egy iszonyatosan drága lakosztály, ha egyszer úgyis egész nap ül a konferencián. Aludni egy szépen vetett ágyban is lehet, elég is egy jó pecásnak, aludt ő már szúnyogokat csapkodva sokkal kisebb komfortfokozatú horgászszékben is.

Áder helyébe képzeltem magam, ahogy belép ebbe a fényes lakosztályba, kis híján seggre esik a berendezését látva, és azt mondja magában, ez én vagyok, egy államfő, és azt gondolom, azért ez fantasztikus, bő két évtizede még egy kollégiumi ágyban hevertem, most meg engem kísér be a lakáj egy ilyen csodás lakosztályba, ez azért mégis csak nagy karrier, nem mindenkinek adatik meg!

Ha meg azt képzelem, hogy én kényszerülnék arra, hogy belépjek, úgy kirúgnám a programszervezőt, hogy a lábas se érné a fedőt, mert mit képzel, otthon nincs elég pénz az egészségügyben dolgozók béremelésére, én meg itt két nap alatt elverjek hét és fél milliót?!

Hogy mivel védték meg ezt a hatalmas hotelszámlát? Azzal, hogy akárhova nem vihették Ádert, mert Párizsban, és általában arrafelé nagy a terrorveszély. És mert „…a klímakonferencia néhány héttel a százharminc áldozatot követelő párizsi terrortámadás után zajlott.” Az anyja! Emlékeztetem az államfőt: amikor ónos eső esik vagy nagy mennyiségű hó zúdul a nyakunkba, a rádió be szokta mondani, hogy csak az menjen ki az utcára, akinek halaszthatatlan dolga van. Nem hiszem, hogy Áder beszédét nem lehetett volna kihagyni, arról nem is beszélve, hogy a terrorveszély miatt az egész konferenciát tarthatták volna halaszthatónak. Ha pedig megtartották, hetekkel a párizsi robbantások után, olyan nagy veszély mégsem lehetett, hogy ennyi pénzt kelljen költeni az államfő elszállásolására.

Ahogy a címben mondtam: kicsit elszálltak. Nem csak most.