A Debrecenhez közeli kétezer-néhányszáz lelkes Konyár és annak polgármesterének, Víg Szilárdnak neve azóta ismerős a Hajdú-Bihar megyén túliaknak is, amióta a helyi iskola történelemtanáraként egy érpataki „konferencián” a faluban uralkodó viszonyokat taglalva azt mondta,
A tanárt az eset után eltávolították az iskolából, majd a Jobbik a kirúgáson felháborodva elment fáklyás menetelni Konyárra, végül tavaly ősszel a tanárból polgármester lett.
Nem tudok lemondani
Úgy tűnik, a polgármester, ha már „népnevelő intézeteket” nem tud létrehozni, a „népnevelés” fogalmát kicsiben, otthon, Konyáron hozza vissza a köztudatba, ami a szocializmus óta talán már el is felejtette azt. Az önkormányzat egy papíron tájékoztatta nemrég a helyieket, hogy az állami pénzből finanszírozott szociális tüzelő elosztásánál, túligénylés esetén hátránnyal indulnak a „kiilleszkedettek”. A kicsodák?
A falu utcái most biztosan csak az eső miatt csendesek és üresek – gondoltuk –, ha külön, önkormányzati szórólapon kell csendre és az iszákosságtól való tartózkodásra inteni az embereket.
A cigánysoron, rogyadozó házakban élők szerint azonban ez nem így van. Találkoztunk olyannal, aki szerint a polgármester „az övéinek” adná a szociális szén nagyját, ezért a keménykedés, más egyszerűen támadásnak vélte, hiszen:
A cigánysoron élők között voltak, akik örömmel fogadták, hogy rendpárti az új polgármester. Ők többnyire az utca utolsó házban lakókra panaszkodtak, azt mondják, az ottaniak sokszor hangoskodnak, rendetlenek és a család férfitagjai részegesek.
Zavarják a szomszédokat. A ház körül nincs kerítés, kutyaugatás riasztja az arra járókat. Az udvaron egy fiatal vágta az egy szem akácfát, amikor bekiabáltunk, elmondanák-e a véleményüket a polgármesteri ukázról.
Én egyszer majdnem nekimentem a polgármesternek, mondta.
Az emberkedés zavaros történetéről annyit tudtunk meg, hogy Víg Szilárd a telefonjával fotózta a fiút az utcán, amikor az arra sétált, őt pedig ne fényképezze senki. Mégsem azért kell bűnhődnie, mert csúnyán viselkedett a polgármesterrel.
Én úgy érzem, ez kettős mérce, mondja a polgármester.
Azonban nem a „földes úton való sétálásért kapott” fiatal esetére, hanem arra, hogy amíg a rendőrök nem elég gyorsak a „kiilleszkedett” személyekkel szembeni intézkedésben, addig a „tisztességes magyar embereket” percek alatt igazoltatják.
Majd elmeséli a történetet, amikor a bukaresti román-magyar derbire buszozó focidrukkerek Víg Szilárd tiszteletére kitérőt tettek a faluba és a székely himnuszt énekelvén egyszer csak rendőri intézkedés alanyaivá váltak.
Ha választani kell
Arról büszkén mesél a polgármester, hogy míg a korábbi ciklusban heti rendszerességgel történtek lopások, kisebb bűntények, az utóbbi egy évben öt-hat hasonló eset volt csupán.
Ha akármilyen félelemkeltő megnyilvánulás zajlik, kiilleszkedés, akkor nyilván engem szoktak értesíteni a konyári lakosok. Nekem az a célom, hogy ezeket az embereket visszaillesszük a többségi társadalomba, az elvárt viselkedésre neveljük át, hogy a nemzetünk és a közösségünk javára viselkedjenek.
És mi történik, ha megfagynak a télen, mert a viselkedésük miatt nem kaptak fát?, vetjük fel.
A polgármester hisz a konyáriak helyes moráljában. Annyira, hogy ha tehetné, felállítana egy – ahogy mondja, – helyi apparátust, olyan kiválasztott emberekkel, akik közmegbecsülésnek örvendenek, hogy ők döntsék el, a saját szabályaik szerint, kik kaphatnak a falu szociális juttatásaiból, és kik nem. Mikor megkérdezzük, hogy ebben a kvázi helyi bíróságban cigányok is ülnének-e, haragosan mondja, hogy neki vannak roma támogatói is. Olyanok, akik „tisztes életet élnek”.
Be kell állni a sorba
Az egyik példaként a két lányát a párjával nevelő fiatal apukát hozza fel, aki az egyetlen, akit behív az otthonába a soron.
„A polgármester úr meg akarja menteni az embereket”, kezdi, amikor arról kérdezzük, jól van-e úgy, hogy egy polgármesternek beleszólása van a lakók magánéletébe.
De engem utálnak ám a cigányok, amiért kedvelem a polgármestert.”
„Miért utálhatnak?”
„Mert ők nem akarnak beállni a sorba. Pedig a sorba be kell állni.”
És mikor álltál be a sorba?”
„Amikor tizenöt év után kijöttem a börtönből.”
