Nyolcvanöt évesen végelgyengülésben elhunyt hétfőn Ernst Fuchs osztrák festő és szobrász, a fantasztikus realizmus egyik atyja, Friedensreich Hundertwasser mellett a második világháború utáni osztrák képzőművészet egyik legjelentősebb alakja.
A sokoldalú, festményei és szobrai mellett színpadi díszleteiről, könyveiről, verseiről, zeneműveiről, építészeti terveiről és dizájnjairól is ismert művész egy zsidó használtcikk-kereskedő és egy katolikus varrónő egyetlen gyermekeként született 1930-ban. Apja a nácizmus elől Sanghajba menekült, több rokona elpusztult a vészkorszakban.
Évtizedeken át dolgozott az Utolsó vacsorán
Csodagyerekként indult, már 15 évesen felvették a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára. Másokkal együtt 1946-ban megalapította a Fantasztikus Realizmus Bécsi Iskoláját. Élénk színekben pompázó művei a (vizionárius) szürrealizmushoz és a manierizmushoz sorolhatók, témái a keresztény és zsidó szimbolikától az álmokon és víziókon át a középkori haláltáncig, a gótikáig és a reneszánszig terjedtek.
Becslések szerint félezer jelentős olajképet és ugyanennyi rézkarcot, illetve litográfiát hagyott maga után. A jeruzsálemi Elszenderülés bencés apátságban 1957-ben kezdte el egyik legmonumentálisabb művét, az Utolsó vacsorát, amelyen évtizedeken át dolgozott. Az excentrikus művésznek hét nőtől 16 gyermeke született. Garázsában több aranyozott Rolls Royce is állt, az egyiket maga rendezte be intarziákkal. Védjegyévé vált vöröses szakálla és saját tervezésű brokátsapkája. Bécs egyik külső kerületében 1972-ben megvásárolt egy Otto Wagner által 1888-ban épített grandiózus villát, amelyet felújított és magánmúzeummá alakított, ma ez az Ernst Fuchs Magánalapítvány székhelye.
