Az 1956.október 23-i forradalmat követő télre szükségek ruhákat, az emberek – pénz és áruhiány miatt – nem tudták a nagyáruházakból megvásárolni. A Népakart című napilap december 1-én megjelent számában A Corvin áruház előtt megnyílt „Perzsavásárról” számol be. Sorbaállás nélkül, ugyan de elég nagy sárban tülekedés közepette volt itt:
„…pamut jambósapka 38 forintért, steppelt katonai szövetből készült kabát kettőszázért.”
Azért azt már akkoriban is könnyedén meg lehetett állapítani, mi a saját készítés és mi a szerzemény. A „kézműves” hívószó már létezett, az ízléses kézzel készített darabok védjegye volt. Ezeknél olcsóbban lehetett beszerezni az áruházi darabok koppintott másait, de még itt is árusonként nagy lehetett az eltérés:
„a valamikor 40 forintos vogogna fonalból készült meleg sálak egyik standnál 64, a másiknál már 78 forintért kaphatók.”
Az ársrófolás érthető volt, hiszen a legtöbb állami áruház előtt hatalmas sorok álltak, a tél nagyon hideg volt, az emberek pedig sálat, kesztyűt, sapkát kerestek.
“Azt kérnek hát érte, amit akarnak. Ahány nap, annyival drágább itt minden. Főleg a meleg és nélkülözhetetlen holmik ára emelkedik.”
Fotó: Fortepan