Kultúra

Ismeretlen Budapest: Kártyagyár, bordélyház, okkultizmus és kultkocsma a zsidónegyedben

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2016. 05. 03. 07:00

Az elmúlt években zsidónegyed, illetve bulinegyed néven emlegetett belvárosi utcák egyikében megbúvó apró, kétszintes ház történeténél színesebbet egy író sem tudna papírra vetni.

A Kazinczy utcát a legtöbben a környék szíveként ismerjük, hiszen jórészt az itt lévő Szimpla alapozta meg az egész terület hírnevét, és vonzotta be a romkocsmák félhomályában merengő állastalan diplomásokat, a brit legénybúcsúsokat és a világ minden szegletéből érkező turisták tömegeit. A girbegurba, szűk utca azonban több, ennél jóval érdekesebb épülettel is rendelkezik, így az Elektrotechnikai Múzeumnak  és tucatnyi, helyreállított neonnak helyet adó egykori trafóállomással (Gerstenberg Ágost és Arvé Károly, 1934) és a gyönyörű, szecessziós zsinagógával (Löffler Sándor és Béla, 1910-1913), de a felsorolásból nem hagyhatjuk ki az utca végén, a Neopaint csapatának köszönhetően újjászületett játszótér mellett megbúvó apró épületet sem, ami az elmúlt két évszázadban többet látott, mint a város legtöbb régi háza egész élete során.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

Az apró, egyszintes, Kiskereszt utcai házat 1834-ben vásárolta meg Schneider József kártyafestő, hogy azt aztán műhelyeként használhassa. Két évvel később ő készítette el a ma magyar kártyaként ismert csomagot, amelyet Friedrich Schiller híres drámája, az 1804-ben bemutatott Tell Vilmos ihletett, melynek főhőse egyetlen, jól irányzott nyílvesszejével elindította a svájci szabadságharcot, ami végül az ország függetlenné válását eredényezte.

De miért nem a magyar történelemből választott hasonló példákat? Ott lett volna például Esze Tamás, II. Rákóczi Ferenc, vagy Dózsa György! – tehetjük fel joggal a kérdést.

A válasz egyértelmű: abban az esetben az osztrák cenzúra természetesen azonnal elkoboztatta volna a kártyákat, de egy német dráma néhány alakjának felhasználása nyilván nem válthatott ki ekkora felháborodást.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

A pakli gyorsan terjedni kezdett, az 1848-as szabadságharc után pedig tucatnyi más művész is gyártotta az eredetivel jórészt megegyező paklikat, noha a lapok száma néggyel (többek közt a híres almajelenet eltűnésével), 32-re csökkent. 1865-ben már a Habsburg-éra monopolhelyzetet élvező kártyagyára, a Piatnik is megkezdte a tömeggyártást, a maggyar kártya pedig azóta is kitűnően fogy.

Az épület 1869 elején Rothauser Mór díszmű-, ruha és rövidárukereskedő tulajdonába került, aki Schusbeck Pál építésszel az udvar felé újabb szobákkal, sőt, egy második szinttel is bővítette azt. 1881-ben bekövetkezett halála után az épület fiára, ifj. Rothhauser Mórra szállt. A fiú nem folytatta apja mesterségét, a ház pedig egy idő után így komoly teherré válhatott számára, így nem is csoda, hogy 1895-ben bérbeadta azt Zierlichné Fischer Cecíliának, tudván, hogy ő bordélyházzá alakíttatja azt.

Prostituált a századfordulón

A vendégek kényelme érdekében a ház 1903-ban angol WC-t és vizesblokkot kapott, de a modern viszonyokat a vendégek és nők csak három évig élvezhették: Rothhauser 1906-ban elhunyt, az épületet pedig dr. Bíró Mór fogorvos vásárolta meg, majd költözött ide kisebb, Nyár utcai lakásából.

A doktor persze nem tartott igényt az egész épületre, így a felesleges szobákat (az egykori bordélyházi részt) bérbeadta a Magyar Teozófiai Társaságnak. Az 1875-ben Helena Blavatsky (eredetileg Jelena Petrovna Blavatszkaja) által New Yorkban alapított, 1878-ban Indiába költöztetett teozófiai mozgalom egy fura, okkult irányzat volt, mely feltételezte egy végtelen, titkos tudás létezését, amihez az ember spirituális tudata eksztázisban hozzáférhet. A tagok célja vallásos kutatások segítségével közel kerülni a titkos tudáshoz, valamint vizsgálni az emberek pszichikus képességeit és persze a természet megmagyarázhatatlan törvényeit, létrehozva mindeközben az emberiség egyetemes testvériségének magját.

A fura társaság vallási rítusoktól sem volt mentes, ezeket leginkább buddhizmussal kevert hinduizmusként definiálhatjuk. A teozófusok elnöki székét 1907-ben elfoglaló brit női egyenjogúsági harcos és író, Annie Besant még kuszábbá tette a csoport elveit és hitvilágát: egy indiai faluban állítólag megtalálta az új Messiást, akit a keleti követők Buddha, az európaiak pedig Jézus második megtestesülésének hittek, így a társulat kettészakadt, de óriási hatással volt a modern New Age-mozgalomra és más, ezoterikus csoportokra, sőt, a Teozófiai Társaság máig legalább ötvenkét országban aktív.

A teozófusok jelképe egy fura egyveleg: jelmondatuk, a

“Nincs magasabb rendű vallás az igazságnál”

által körülölelt szimbólumok közt megtalálhatjuk a saját farkába harapó kígyót (örök visszatérés, önvizsgálat, ciklikusság – gyökerei az ókori Egyiptomban és az ősi Indiában bukkantak fel), a szvasztikát (a neolitikum óta ismert jelkép, jelentése Kínában például halhatatlanság, az Indus mentén pedig jó szerencse volt, de a hinduk és a buddhisták például ma is használják), az összefonódott kettős háromszöget (eredetileg zsidó, hindu, iszlám és persze okkult jelkép, ebben az esetben a szellem anyagba szállását, valamint a világos és sötét erők közti küzdelmet jeleníti meg), az egyiptomi keresztet (ankh, jelentése élet, életerő, az ókori Egyiptom egyik legfontosabb jelképe), és az aum-ot (a legfontosabb hindu szimbólum, buddhista mantra, de más indiai vallások is használják) is.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Fotó: Vincze Miklós/24.hu

A teozófia abszurdságával ellentétben mágnesként vonzotta a kereszténységet korlátozottnak érző, a kor materializmusát pedig rosszalló tudósait és művészeit, így hosszabb-rövidebb ideig a társaság tagja volt például a Sherlock Holmes-könyvek írója, Sir Arthur Conan Doyle, az irodalmi Nobel-díjas T. S. Eliot, az Ulyssest is jegyző James Joyce, a szintén irodalmi Nobel-díjas költő-drámaíró William Butler Yeats, az orosz absztrakt festészet zsenije, Vaszilij Kandinszkij, a sokak által a világ legnagyobb feltalálójának tartott, valójában csak parádés üzletember Thomas Alva Edison, az író Jack London és Kurt Vonnegut, a posztimpresszionista festő Paul Gauguin, a relativitáselmélet atyja, Albert Einstein, vagy épp Elvis Presley.

A tizenkettedikként, 1906-ban megalapított, sőt, még ma is létező magyar társaság tagjai közt megtalálhattuk például dr. Zipernovszky Károlyt, a transzformátor egyik feltalálóját, aki a társulat honlapja szerint maga is rendelkezett okkult képességekkel. Rövid történetüket pedig itt találhatja meg.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

A szervezet a beköltözés évében, 1907-ben elhelyezte a kapun ma is látható kovácsoltvas szimbólumokat, annak ellenére, hogy mindössze hét évig gyűltek össze itt. Következő központjuk néhány perc sétányira, a Puskin és Bródy Sándor utca sarkán álló Gschwindt-palota lett, melyet korábban már bemutattunk.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

A ház aljában lévő üzlethelyiségek egyikébe ezután egy apró tejcsarnok költözött, többi részének sorsa közel két évtizedre azonban homályba vész – minden bizonnyal dr. Bíró Mór (?-1944) lakását kiterjesztette az addig a teozófusok által használt szobákba is, vagy esetleg fogorvosi rendelőjét rendezte be az üressé vált termekben. 1931-ben az épület újabb tulajdonosváltást ért meg: következő gazdája, Bronner Artúr (1889-1975) rövidáru- és fehérneműkereskedő lett, aki a másik üzlethelyiségben megnyitotta ruhaboltját.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

Az államosítás azonban a tejcsarnok és a ruhabolt működésének is véget vetett: összevonták őket, majd 1987-ig a PIÉRT Papír és Írószer Rt. és a Minőségi Szűcs Szövetkezet üzemi étkezdéje működött benne. Az emeleten egészen 1982-ig a Bronner család leszármazottai éltek.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

Öt évvel később a közepes állapotú ház végül mai gazdájához, a kilencszeres kenuvilágbajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes, valamint egyszeres bronzérmes Wichmann Tamáshoz került, aki ugyanebben az évben nyitotta meg itt azóta kultikussá vált kocsmáját, a Szent Jupátot, ami manapság leginkább Wichmann kocsmájaként ismert. Az utcáról nézve semmiféle jel nem mutat arra, hogy a falak mögött esténként söröskorsók csilingelése hallatszik, de valószínűleg a vendégek sem tudják, hogy egy egykori bordélyház, vagy épp okkult társasági központ épületében üldögélnek.

Fotók és információk: Wekerle, Urbface, Church of Holistic Science, SoBadSoGood, valamint a szerző fotói
vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Iraqi security forces arrest suspected militants of the al Qaeda-linked Islamic State in Iraq and the Levant (ISIL) during a raid and weapons search operation in Hawija April 24, 2014. The operation led to the arrest of wanted figures and the seizing of various weapons and ammunition, according to an Iraqi security forces officer.   REUTERS/Yahya Ahmad (IRAQ - Tags: CIVIL UNREST POLITICS)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.