Az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta az idei Oktatási és Képzési Figyelőt, a magyar oktatásról készült jelentésből pedig a többi között kiderült, hogy amíg az uniós átlag tavaly 10,7 százalék volt, 2013 és 2016 között Magyarországon tovább nőtt a korai iskolaelhagyók száma: 11,9-ről 12,4 százalékra.
A jelentés több területen is vizsgálta a 15 évesek teljesítményét, az eredmények pedig elég lesújtók:
- az olvasás tekintetében alulteljesítők aránya 19,7-ről 27,5 százalékra nőtt, míg az uniós átlag 19,7 százalék;
- természettudományok terén pedig 18-ról 26 százalékra nőtt az alulteljesítők részaránya a 20,6 százalékos uniós átlag mellett.
A jelentés felidézi a legutóbbi PISA-felmérést, ami szintén megmutatta, hogy számos területen – így az olvasottszöveg-értésben és a természettudományokban is – romlott a teljesítmény 2012-hez képest.
A természettudományok terén gyengén teljesítők aránya az EU-n belül hazánkban nőtt a legnagyobb mértékben az elmúlt években, a tanulók több mint negyede pedig nem teljesítette a minimális szintet az olvasottszöveg-értés vagy a matematika terén. Sőt, a matematikai eredmények is az OECD átlaga alatt maradtak.
Ráadásul a tanulók társadalmi-gazdasági hátterének az oktatási eredményekre kifejtett hatása az egész uniót tekintve Magyarországon a legerőteljesebb.
A jelentés emlékeztet, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok főleg azóta hajlamosak egyre inkább kimaradni az iskolából, hogy 2012-ben 18-ról 16 éves korra csökkentették a tankötelezettség korhatárát. Közülük sokan inkább képesítéshez nem kötött munkát vállalnak, ahelyett, hogy az iskolapadban üljenek.
Iskolapadból a kilátástalanságba
Az a jövedelem, amit így megszerezhetnek, ugyan alacsonyabb a minimálbérnél, de még így is sokkal több, mint az iskolában maradásuk esetén a családi pótlék lenne. Nem véletlen, hogy 2013-ban megváltozott az iskolák finanszírozási rendszere és a finanszírozás már nem közvetlenül a tanulók számától függ.
Hazánkban elég súlyos probléma a különböző intézményekben tanulók kompetenciaszintjei közötti különbség is: a 2016-os felmérés szerint a szakközépiskolák 10. osztályában a tanulók kompetenciaszintje átlagosan alacsonyabb volt, mint a 6. osztályosoké, ráaádul a 9. és 10. osztályokban az érték nem növekedett.
A jelentés szerint az utóbbi tíz évben felgyorsult a hátrányos helyzetű tanulók elkülönítése, beleértve a romákat is. A lakóhelyi elkülönülés erősödése és a szülői választás a beiratkozásnál együtt oda vezetett, hogy az oktatási rendszer etnikai alapon egyre szegregáltabbá vált.
Ráadásul a romák körében a korai iskolaelhagyás több mint hatszor olyan magas (59,9 százalék), mint a nem romák esetében (8,9 százalék).
A jelentés azért megjegyzi azt is, hogy az oktatásra fordított általános kormányzati kiadás a GDP százalékában 2015-ben 5,2 százalék volt, ami magasabb, mint az uniós 4,9 százalékos átlag. Az oktatásra fordított összeg az összes közkiadás 10,3 százalékát tették ki, ami összhangban van az uniós átlaggal.
A szakképzés nem egy életbiztosítás
A szakemberhiány is egyre nagyobb gond. A jelentés szerint 2013 óta jelentős mértékben növekedett (tavaly már több mint 50 százalék volt) azoknak az ipari vállalatoknak az aránya, amik szerint a munkaerő a „termelést korlátozó tényező”.
Ráadásul a képzett munkaerő hiányát tovább növeli a kivándorlás. Egy 2016-os felmérés szerint minden harmadik 15-29 év közötti fiatal azt tervezi, hogy külföldön tanul vagy dolgozik majd, ennek fő oka pedig a magasabb bérek.
Ehhez jön még hozzá a felsőoktatásba beiratkozók alacsony aránya is: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 30–34 évesek körében alacsonyabb az uniós átlagnál, 2010 óta pedig csökken a jelentkezők száma, amit a demográfiai változások csak részben magyaráznak.
Hiába emelkedett az idei évben a pedagógusképzésre jelentkezők száma, a jelentés a komoly problémák közt említi a pedagógushiányt is. Bár nőttek az elmúlt években, a pedagógusbér még mindig 30 százalékkal alacsonyabb, mint más felsőfokú végzettséggel rendelkezők bére.
A jelentés rámutat arra is, hogy ugyan a szakképzésben frissen végzettek aránya jóval az uniós átlag felett van, nagy a különbség a szakképzés két típusa között. Az úgynevezett felső középfokú képzés hallgatóinak aránya ugyanis már jóval az EU-s átlag alatt van.
A magas lemorzsolódási arány is a szakképzésben jellemző: 2014-ben az összes lemorzsolódás közel fele a szakközépiskolákban történt, pedig az iskolába járó teljes népesség csak 21 százaléka jár ide. Az itt végzettek pedig magas munkanélküliségi rátával néznek szembe, a bérük pedig 25 százalékkal alacsonyabb, mint a más középiskolákban végzetteknek.
Tovább tanul, tovább él
A jelentés azt is kiemeli, hogy továbbra is kihívás az egyenlőtlenség kezelése Európában, hiszen az iskolázottság és a szociális teljesítmény között szoros az összefüggés.
A jelentés szerint tavaly a felső középfokú iskolai végzettségnél alacsonyabb végzettségű fiatalok (18-24 évesek) csak 44 százalékának volt munkája. A teljes népességet tekintve pedig sokkal elterjedtebb a munkanélküliség a csak alapfokú végzettséggel rendelkezők között (16 százalék), mint a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél (5,1 százalék).
Utóbbiak emellett nagyobb arányban (80,4 százalék) tartották jónak vagy nagyon jónak az egészségügyi állapotukat, míg ez az arány alapfokú végzettséggel rendelkezőknél sokkal alacsonyabb, mindössze 53,8 százalék.
A képzettség szintjével együtt nő a várható élettartam is: az oktatás eredményeként előálló többet-élettartam akár 10 év is lehet az alacsonyan képzettekhez képest a magasan képzettek javára.
Az egyenlőtlenségeket jól mutatja a társadalmi, gazdasági és kulturális helyzet PISA-mutatója is, ami az alsó és felső 25 százalékból érkező tanulókat vizsgálva azt mutatja, hogy az alsó 25 százalékhoz tartozó tanulók 34 százaléka nem éri el az alapfokú kompetenciaszintet a természettudományokban, míg ugyanez a szám a felső 25 százaléknál 7,6 százalék.
Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt
