Side profile of a father playing with his daughter
Élet-Stílus

Családok, ahol apa készíti a karácsonyi bejglit és intézi a házimunkát

Haszon Zsófia
Haszon Zsófia

újságíró. 2016. 10. 17. 07:00

Részvétnyilvánítás, meglepett arcok és hitetlenkedő tekintetek. Jellemzően még mindig ilyen reakciókra számíthatnak azok a férfiak, akik úgy döntenek, egy időre átveszik a tipikusnak mondható női feladatokat. Magyarországon ez még mindig nem divat, száz családból kettő olyanról tudunk, ahol az apa marad otthon gyereket nevelni. Gyesre ment apákkal beszélgettünk a tapasztalatokról.
Korábban a témában:

Jelenleg Magyarországon – a KSH adatai alapján – száz családból csupán kettőben döntenek úgy, hogy az anya helyett a férfi vállalja magára a gyereknevelés és a háztartás feladatait.

A számok önmagukban sem túl vidámak, de ha hozzávesszük azt is, hogy ezek az arányok az elmúlt tíz évben alig változtak, akkor még elszomorítóbb a helyzet.

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom Apa (is) csak egy van! elnevezésű konferenciáján több olyan férfi is részt vett, aki egy időre átvette a “háziasszony” szerepét a családban, de olyan, aki ténylegesen el tudott menni gyesre a felesége helyett, csak egy ült az asztalnál.

Anyának is jár a karrier

Janositz Balázs pénzügyi igazgatóként dolgozott az egyik csomagküldő nagyvállalatnál, és épp a napokban tért vissza a munkaerőpiacra kilenc hónap gyes után.

A család két okból is tudatosan tervezte ezt az időszakot. Egyfelől János muzeológusként dolgozó feleségének szüksége volt némi szabadidőre, hogy befejezhesse doktoriját, másfelől szerették volna, ha a férfi több hónapot együtt tölthet három kisfiukkal.

Balázs és családja

Régebben megpróbáltam hosszabb, 6 hónapos fizetés nélküli szabadságra menni, amit egyébként a volt munkáltatóm elméletben – úgynevezett sabatical (alkotói szabadság, fél-egyéves fizetett vagy fizetetlen szabadság – szerk.) formájában – támogatott is, azonban sajnos a feletteseim végül nem járultak hozzá a hosszabb távolléthez.

A tervezés pénzügyi szinten is megvalósult, Jánosék a gyes megfordítása miatt keletkező kieső fizetést előre tartalékolták.

Koharek András digitális oktatással és tudásmenedzsmenttel foglalkozó tíz fős cég vezetője, illetve tulajdonostárs. Feleségével kettő gyermekük van, a lányok most 11 és 6 évesek. A tradicionális szerepek felcserélése egy ajánlat kapcsán merült fel náluk.

Amikor a nagyobbik lányom 1 éves volt, akkor a feleségemet megkereste az akkori munkáltatója, hogy mi lenne, ha visszamenne dolgozni, mert szükség lenne rá és akadnának új kihívások. Mi pedig leültünk és egy üveg bor mellett megbeszéltük, hogy a feleségem miként tudja folytatni a szakmai pályafutását.

András hivatalosan nem tudott gyesre menni, de teljesen átalakította a korábbi időbeosztását. A lányok anyukája feszített munkatempója miatt nem tudta elvégezni a jellemzően nőkre háruló család körüli feladatokat, így a férj minden nap 3-4 körül letette a tollat és ment a gyerekért, intézte a bevásárlást és a házimunkát.

Kisebbik lányomnál már jobban “megosztottuk”, illetve jelenleg is beosztjuk a munkát. Volt időszak, amikor a “ki megy a gyerekekért?” kérdést egy hétre előre, vasárnap este megbeszéltük és konkrét naptárbejegyzésként jelent meg. Egy ideje a páromnak “emberibb” terhelése van, mégis hetente fordul elő, hogy én hozom haza a lányokat (és barátnőiket) az óvodából, iskolából, tanulok velük, stb.

Főzés, mosás, pelenkázás férfi módra

A férfiak többsége számára teljesen ismeretlen, vagy csak részben ismert feladatok mindkét apa számára kihívást jelentettek – ismeri be János és András.

János ténylegesen gyesre ment, így ő egyáltalán nem dolgozott a hat hónap alatt. Egyetlen plusz célt tűzött ki maga elé, amit sikerült is teljesítenie, a maraton lefutását. Ám ezen kívül kizárólag a fiúkra és a háztartásra koncentrált.

Nagyon élveztem az egészet. Voltak szessönök, amikor tanultam főzni és használni a háztartási gépeket, Jó volt, mert szeretek új dolgokat megtanulni, emellett nagyon hasznos volt az a tapasztalás, amiben ez idő alatt részem volt. Amikor dolgozó apaként a nehéz munkás órák után hazaérsz a családodhoz és a feleségeddel korábban megbeszéltétek, hogy valamit elintéz, és ez mégsem történt meg, és akkor oly könnyedén ráreccsenünk, hogy mit csináltál egész nap, miért nem sikerült ezt elintézni?

 

Most azt mondom, hogy néhány hónap után ez már egészen más megvilágításba került, mivel érzem én is a saját bőrömön, hogy el tud telni úgy az egész nap a gyerekek körüli teendőkkel és a háztartással, bevásárlással és egyebekkel, hogy észre sem veszed. Három-négy óra minimum, és ennél csak több lehet. Szerintem nagyon kevés férfi tudatosítja magában, hogy ez egy munka és vannak kemény határidők, amiket tartani kell.

András esetében épp a munka és a magánélet összeegyeztetése volt az, amivel férfiként volt alkalma megismerkedni abban a 3-4 évben, amikor ő volt a “háziember” a családban. A cég ügyfelei és a kollégák felé eleinte nem volt könnyű kommunikálni, hogy a személyes egyeztetések egy része a telefonra koncentrálódik, illetve, hogy csak este 10 után kapnak választ egy reggel feltett kérdésre. Hiszen a család nem várt, kislányát és később testvérét is el kellett hozni az oviból és az iskolából.

Megtanultam sütni, főzni, ami nem volt egyszerű. Ennek az időszaknak a “mellékhatása” azóta, hogy a karácsonyi töltött káposztát és mákos, diós bejglit én készítem a mézeskaláccsal együtt. A baráti körben legendás a kakaós csigám. Korábban sem vontam ki magamat a házimunka alól, de teljesen más volt besegíteni, mint átvenni ezeket a feladatokat.

Részvétnyilvánítások és hitetlenkedés

Csodálkozó, értetlenkedő tekintetekkel János és András is találkozott bőven, mikor közölték, egy időre ők veszik át a hagyományos családmodell női feladatait.

Mi Piliscsabán élünk, ahol az emberek tradicionális gondolkodással vannak megáldva. Január elsején kezdődött a gyes, és tizedike körül elkezdett csörögni a telefonom: hogy bírod? Szó szerint részvétet nyilvánítottak az ismerősök.

A másik érdekesség a család reakciója volt – meséli az édesapa.

Amikor meglátogatták őket, akkor hihetetlen örömujjongásban tört ki mindenki, hogy a férj által főzött étel milyen finom, milyen fantasztikus és egyébként micsoda tisztaság és rend van a lakásban.

Ez pedig nyilván a feleségnek nem esett jól, mert ő nyolc éven keresztül ugyanazt produkálta, amit a férje, mégsem dicsérte meg soha senki a teljesítményét.

A legnagyobb meglepődést András is családja körében tapasztalta.

Az édesanyám a mai napig nem tud igazán megbarátkozni ezzel. Barátaink kezdetben erősen csodálkoztak, de idővel megszokták, elfogadták. Gyakran kérdezgették a páromat, hogy ezt hogyan sikerült elérnie nálam.

András és két lánya

Kiegyensúlyozottabb családok – mit kellene tenni?

János szerint a férfi szerepeket jellemző nyugati minta hazánkban is működőképes lenne hosszútávon.

Nekem nagyon tetszik az a modell, ahol a gyermekgondozás államilag támogatott időszaka eleve ketté van osztva, az első időszakban természetesen az anya részesül támogatásban, míg a támogatott időszak utolsó – kb. fél éve – csak az apának jár. Ha ezzel nem él az apa, akkor családi szinten elesnek a támogatott időszaktól. Ez a modell megteremti a tényleges választás lehetőségét a családok számára, egyben szinte természetessé teszi az apák gyermekgondozásban való részvételét a társadalom, legfőképpen a munkáltatók számára.

András szerint azonban a probléma ennél jóval bonyolultabb, épp ezért a megoldásnak is sokrétűnek kellene lennie.

Talán a legtöbbet azzal tehetnénk, hogy ha levennénk a férfiak válláról a “nekem kell eltartanom” a családomat terhet. Ezt lehet anyagi ösztönzőkkel, férfiak számára is elérhető részmunkaidős állásokkal, illetve egy jobban átjárható munkaerőpiaccal. Ez a rugalmasság csak akkor tud beépülni szerintem a gondolkodásmódba, ha a nő legalább annyit keres, mint a férfi, illetve a férfi is biztos lehet benne, hogy amikor visszamenne teljes állásba, akkor a képességeinek, tapasztalatainak és terveinek megfelelő állást fog találni. Fontos lenne még a család körüli szereplők (óvónők, alsós tanítónők, háziorvos, védőnő, stb.) felkészítése is arra szituációra, hogy az apa jár a szülői értekezletre, ő viszi orvoshoz a gyereket.

“Nem akarunk erőszakkal beleavatkozni a családok életébe”

Ha az állami intézkedéseket vesszük górcső alá, akkor azt lehet mondani, hogy a CSED-en (csecsemőgondozási díj) kívül a gyest és a gyedet is igényelhetik az apák. Svédországgal, Németországgal és Izlanddal ellentétben azonban Magyarországon nincs plusz ösztönzés arra, hogy a férfiak is nagyobb részt vállaljanak a gyermeknevelésből.

A miértekről Novák Katalint, az EMMI család- és ifjúságügyért felelős államtitkárát kérdeztük.

Nagyon sokféle előfeltétele van annak, hogy Magyarországon működőképes rendszer legyen a nyugaton ismert gyermeknevelési támogatási rendszer. Többek között kulturális, munkaerő-piaci és gondolkodásbeli változásokra lenne szükség, épp ezért, ha mi most kötelezővé és kizárólagossá tennénk a támogatási rendszerből egy bizonyos időszakot az apáknak, akkor félő, hogy sok család elesne egy jelentős összegtől. A férfi, akinek dolgoznia kell, ugyanis nem venné igénybe a rá eső támogatást.

Az államtitkár elmondta, a kormány nem hisz a kényszerítő erőben, inkább egy organikusan kialakuló, alulról építkező folyamatban bíznak, melynek az lesz a vége, hogy egyre több férfi vesz részt a gyereknevelésben, és több nő tud majd a munkaerőpiacon szerepet vállalni.

Novák Katalint a nők és férfiak közötti 18-20 százalékos bérszakadékokról is kérdeztük, mivel az apák gyesre menetelét ez is jelentősen akadályozza. Az államtitkár szerint azonban nincs olyan, hogy egy nő ugyanazért a munkáért kevesebbet kapna, mint egy férfi. A viszonylag nagynak mondható különbséget szerinte csupán az okozza, hogy az általában alacsonyabb bért kínáló ágazatokban, mint az egészségügy és az oktatás, felülprezentáltak a nők.

Az államtitkárnak ellentmondva egy idén januári kutatás viszont arra jutott: a nők az azonos munkájú férfiaknál is kevesebbet keresnek. Ráadásul vezetői pozíciókban – mivel ezekhez több előléptetés vezet – a nők aránya kisebb és bérhátránya magasabb. Arról pedig nemrég számoltunk be, hogy a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSzSz) számítása szerint a magyar nők ugyanazért a munkáért 20 százalékkal kevesebb bért kapnak, ami azt jelenti, október 20-a után 72 napig ingyen dolgoznak.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.