Jean-Marie Messier, a Vivendi Universal egykori vezérigazgatója könyvet írt. Ha nem is szépírói szempontból, de igazán izgalmas kiadvánnyal lepte
meg francia közönségét. A könyv ugyan csak a következő napokban jelenik meg (franciául), ám a Le Monde máris „elcsípett” egy példányt, és a legzaftosabb részeket citálja is. A minden idők legnagyobb francia vállalati veszteségéhez vezető történetből Messier természetesen azokra a
Vállalattörténeti háttér
A Vivendi Universal közüzemi szolgáltató cégből, a Générale des Eaux nevű társaságból alakult át távközlési és médiaóriássá az ambíciózus Jean-Marie Messier vezetése alatt. Messier nemcsak a cégcsoport nevét változtatta Vivendire, hanem megvásárolta az amerikai Universalt is, így egy patinás filmstúdióval gazdagodott a társaság médiaportfóliója. A sokféle tranzakcióra azonban sötét árnyékot vetett a távközlési szektor válsága. A Vivendi kettéválasztotta hagyományos közszolgáltató részlegeit (Vivendi Environment) és az új gazdasághoz, valamint a médiához kapcsolódó divízióit, amelyek ma Vivendi Universal néven a központi holdingot jelentik. A kommunikációs üzletágakban azonban óriási veszteségeket szenvedett el, amit a hagyományos, biztosan jövedelmező víz- és csatornaszolgáltatás nem tudott ellensúlyozni. Minthogy a cégfelvásárlásokat hitelből fedezte, a Vivendi óriási mértékű adósságállományt halmozott fel, ami már a csoport létezését fenyegette. Messier-t ezek után idén júliusban megbuktatták (akárcsak két hét múlva a Deutsche Telekomot vezérlő Ron Sommert Németországban).
részletekre emlékszik pontosan, amikor ő valamit helyesen csinált, illetve arra, amit ellene elkövettek a Vivendi tulajdonosai, a Messier általa vélt vagy valós, hátterben mükődő „erők”.
A leváltott cégvezér említést tesz ugyan arról, hogy ő is elkövetett hibákat (ő volt például a távközlési szektorba való belépés legodaadóbb híve), de inkább révedezik arról, hogy miként utazgatott együtt Amerika-szerte Bill Gates-szel. Részletesen elidőzik a tavaly szeptember 11-ei tragédiánál, amely után „már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt, és rosszabb lesz mint rémálmaimban”. Amúgy nem véletlenül élte át ilyen élénken az amerikai tragédiát: a Vivendi által 17,5 millió dollárért vásárolt New York-i lakásába éppen 2001. szeptember másodikán költözhetett be…
A hírvivő
Az amerikai emlékezést azonban megszakítják a fel-feltörő képek, a franciaországi események. Messier – úgy tűnik – még mindig nem tudja feldolgozni, hogy 2002. júliusában távoznia kellett a világ egyik legnagyobb vállalatának éléről. A háttérben az Axa biztosítótársaság tulajdonosának, Claude Bébéarnak a mesterkedéseit sejti. A bukott menedzser szerint az igazgatóság munkájában részt sem vevő Bébéar a Schneider Electric vezérigazgatóját, Henri Lachmannt felhasználva befolyásolta a Vivendinél zajló eseményeket. Lachmann szerinte a hírvivő szerepére kényszerült, jóllehet a Schneider Electric veztője sem egy apró vállalatocska élén áll.
Bébéar egyébként valóban hírhedt szereplője a francia üzleti életnek. Az AXA ellen számos vizsgálat indult, és ezek kimenetele a mai napig kérdéses. Nem véletlen tehát, hogy Bébéar formálisan nem volt benne a Vivendi igazgatóságában (sőt már az AXA éléről is távozott), jóllehet biztosítótársasága az egyik tulajdonosa a média-, távközlési és közüzemi csoportnak.
Az ember, aki megkeserítette Messier életét
Persze Messier nemcsak a francia tulajdonosokkal elégedetlen: megkapja a magáét tőle Charles Bronfman, a Seagram-Universal korábbi, kanadai részvényese is. (A Bronfman család viselt dolgairól nem Messier ír elsőként: az anti-semitism.net oldalain bőven lehet olvasni róluk, hiszen azonkívül, hogy cégeik vannak, Edgar Bronfman a Zsidó Világtanács első embere is, ennél fogva célpontja a nemzetközi zsidó összeesküvésről szóló elméletek kiagyalóinak.)
Charles Bronfman szintén nem személyesen képviseltette magát a Vivendi igazgatóságában: ügyvédje, Sam Minzberg viszont a most megjelenő könyv szerint megkeserítette Messier életét (e-mailek neki és beosztottjainak, ismétlődő telefonok, egyedi beavatkozások a döntésekbe, stb.).
Leválasztás
A Vivendi Universal november első napjaiban bejelentette: leválasztja a cégcsoportról a korábbi elődvállalat, a Générale des Eaux alaptevékenységeit, a közüzemi szolgáltatásokat. A Vivendi Environment (VE) nevű, víz- és csatornaszolgáltatással foglalkozó részlegnek Magyarországon is jelentős érdekeltségei vannak. A Vivendi Universal tőzsdére bocsátja a VE-t, 40,8 százalékos részesedést tartva meg magának, Jean-René Fourtou, a cég első embere szerint. A több ütemben zajló tőzsdei kibocsátástól hétmilliárd eurós bevételt remél a Vivendi Universal. Ezzel szeretné visszaszerezni a rendelkezési jogokat a Cégétel telefontársaság fölött, amelyért a brit Vodafone-nal küzd jelenleg. Július óta a Vivendi már több érdekeltségét értékesítette: így a Lagardere és a Vinci cégben, a L’Express/L’Expansion és Comareg kiadóban, a Canal Plus Technologiesban, a Vizzaviban, egy olasz tévécsatornában, a Houghton Mifflin amerikai tankönyvkiadóban lévő részesedésén adott túl.
További bűnbakok
Messier persze talált további bűnbakokat is: az egyik éppen a Le Monde, amely szerinte a Vivendi-Seagram ügylet meghiúsítására törekedett, megalapozatlan információival. Messier egymillió eurós kártérítési pert is indított a lap ellen, ám utódja, Jean-René Fourtou leállította a pert.
Az összeeskvők teljes listáját nehéz lenne felsorolni. Annyi bizonyos, hogy Messier a spekulációs tőkét is elítéli (persze, amikor az áramlott be cégébe, és hajtotta fel a részvényárakat, kevésbé tiltakozott a sztármenedzser), továbbá a hitelminősítő cégeket, valamint a tőzsdei elemzőket, akik pletykálnak, rossz híreket terjesztenek, elfeledkezve arról, hogy milyen felületesek voltak az Enron-ügyben…
Messier egy további fejezetben korábbi munkatársát, a pénzügyi igazgatót, Guillaume Hannezót próbálja befeketíteni. Hannezo egy bírósági eljárás során a korábbi vezérre nézvést terhelő vallomást tett.
A Le Monde ismertetéséből megtudhatjuk, hogy Messier egy fejezetben említést tesz hibáiról is. Többek között arról szól a korábbi, hogy mi történt 2002 nyarán, amikor krízishelyzetbe került a Vivendi. Akkor ugyanis sürgősen kétmilliárd euróra volt szüksége a csoportnak, márpedig egy menedzsernek a likviditási gondokat mindenképpen tudni kell kezelnie.
