Korunk társadalmi párbeszédeinek egyik talán legfeltűnőbb változása, hogy a múlthoz mérten ma már közel teljes nyitottsággal beszélünk a mentális egészségről. Nem is kell túl messzire révedni a múltba ahhoz, hogy felfedezzük, mekkora tabunak is számított ez korábban: még a kétezres években is csak kesztyűs kézzel nyúltak a pszichológia és a pszichoterápia témájához.
Mára azonban nemcsak a téma tabuként kezelése látszik megszűnni, hanem egyre több fiatal gondolkozik a pszichológusi pályában, és tekint arra úgy, mint jövedelmező karrierlehetőségre. Mi sem árulkodik erről jobban, mint az, hogy a magyar egyetemek pszichológia szakjain minden évben hatalmas a verseny a felvételi időszakban a hatalmas túljelentkezés miatt.
Valójában mi olyan vonzó a szakban? Az anyagilag biztos jövő ígérete? A mások gyógyításába vetett hit? Két olyan embert interjúztattunk, akik szorosan kapcsolódnak a humántudományhoz: egy hamarosan végző hallgatót, illetve egy praktizáló pszichológust.
