Mindössze néhány óráig tartó villámkonklávé alkalmával választották meg II. Gyula pápát 1503-ban, aki a reneszánsz egyik leghatalmasabb és legvitatottabb egyházvezetőjévé vált. II. Gyula harcos pápaként, a művészetek pártfogójaként és merész politikai lépések tervezőjeként vonult be a történelembe – írja a Múlt-kor.
Az 1503-as év háborúval teli időszak volt Itália és egész Európa számára is: Franciaország, Spanyolország és a Német-római Birodalom harcolt egymással a területekért. A Vatikánban is feszült volt a légkör: ebben az évben hunyt el a rettegett és ellentmondásos VI. Sándor pápa, majd – mindössze 26 nappal megválasztása után – utóda, III. Pius is, akit betegség vitt el, még mielőtt bármilyen fontos döntést meghozhatott volna.
Ez a történelmi esemény máig megdöbbenti a szakértőket.
A kinevezést egy tapasztalt bíboros, Giuliano della Rovere kapta, aki addigra már számos fontos egyházi tisztséget töltött be, ügyes diplomataként pedig szövetségeket ápolt francia, spanyol és nagyhatalmú olasz családokkal. Már az első szavazáson óriási többséget szerzett, mindössze két szavazat szólt ellene.
II. Gyulát még aznap pápává kiáltották ki, az egyház vezetőjeként a pápai hatalom kiterjesztésére és Itália függetlenségének megerősítésére törekedett. Katonai hadjáratokba kezdett, a seregeket személyesen vezette, páncélt viselt és szónokolt csapatainak. Ő alapította meg a híres Svájci Gárdát, bízta meg Michelangelót a Sixtus-kápolna boltozatának megfestésével és kezdeményezte a Szent Péter-bazilika újjáépítését.
A 24.hu az elmúlt napokban számos cikket jelentetett meg a pápaság történelmével kapcsolatban, ezek alább olvashatók:
