Thury György kanizsai kapitány, az egyik leghíresebb magyar végvári vitéz 453 éve, 1571. április 2-án halt meg. A rettegett harcos eredményesen védelmezte a magyar határt, ezért a törökök mindenképpen félre akarták állítani – derül ki a Rubicon cikkéből.
Thury, a hős katona
Thury egy felvidéki nemesi családba született 1519 körül, amely az Árpád-kor óta kiváló vitézeket adott a magyar királyoknak: a végvári hős nagyapja, Miklós például Hunyadi Mátyás seregében harcolt, édesapja, Gábor pedig a török hódítók ellen tüntette ki magát. Thury György szintén katonai pályára lépett, és már huszonévesen huszárfőlegénynek léptették elő Ság – a mai Ipolyság – várában, a csatákban pedig kitűnt hősies viselkedésével.
Vitézségével kiemelte Léva kapitányi tisztségét és Bars vármegye főispáni címét is. Később Palota – a mai Várpalota – élére került, ez a vár Veszprém eleste után a Dunántúl egyik legfontosabb védőbástyája lett. György merész portyákat vezetett a török hódoltság alatt álló területekre és számtalan párbajt vívott. A források szerint volt olyan török vitéz, aki csak azért érkezett Magyarországra, hogy megmérkőzhessen Thury Györggyel.
Csellel számoltak le a vitézzel
Kanizsa kapitányának 1567-ben tették meg, ez az erődítmény még Várpalotánál is fontosabb helyet foglalt el a végvárrendszerben. Thury eredményesen védelmezte a kanizsai határszakaszt a törökök ellen, ezért Ali szigetvári bég cselt eszelt ki a kapitány félreállítására.
A pécsi, koppányi és fehérvári bégekkel együtt 1571 tavaszán Kanizsa alá vonultak, és pusztítani kezdték a környékbeli falvakat. Thury György természetesen azonnal a portyázók ellen vonult, akik éppen erre vártak, és könnyűszerrel maguk után csalták a gyanútlan magyarokat. Ali bég többszörös túlerővel támadt lesből Thury maroknyi csapatára, ezzel kelepcébe zárva ellenfelét. A törökök először élve akarták elkapni Györgyöt, de a vitézül küzdő harcos el akarta kerülni ezt a szégyent, ezért a szemtanúk szerint egy idő után már sisak nélkül harcolt, hogy könnyebben végezhessenek vele.
A hős testét Zrínyi György helyeztette végső nyugalomra Kanizsán, családja és hű katonái gyászában pedig az egész ország osztozott, hiszen kevés olyan vitéz termett a török elleni küzdelem során, mint amilyen Thury György volt.