Napjainkban is javában folyik a vita arról a tudományos világ képviselői között, hogy pontosan mi okozhatta a mamutok, és úgy általában a nagytestű állatok (megafauna) populációjának drasztikus csökkenését. Legtöbben az éghajlat változását okolják a kihalásért, a dániai Aarhusi Egyetem kutatói azonban más véleményen vannak – írja a ZME Science.
A csoport friss tanulmánya szerint amennyiben igaz volna az éghajlatváltozás hatása, akkor nagyobb ingadozásokat kellen látni a nagy emlősök populációinak hanyatlásánál. A kutatók szerint mivel ennek nincs nyoma, sokkal valószínűbb, hogy a modern emberek elterjedése a magyarázat a tömeges kihalásra, meggyőződésüket pedig DNS-vizsgálatokkal is alátámasztották.
Az emberek a felelősek?
Az első modern emberek nagyjából 100 ezer évvel ezelőtt vándoroltak ki Afrikából, és szinte mindenhol megtelepedtek: a sivatagokon át a dzsungelekig. Fennmaradásukat annak köszönhették, hogy képesek voltak nagy állatokra is vadászni, és a veszélyesebb emlősöket is meg tudták ölni, melynek nyomán sok nagy faj ki is halt.
Becslések szerint jelenleg 6399 emlősfaj él a Földön, a kutatók azonban 139 fajt választották ki, hogy megnézzék, hogyan változott populációjuk az elmúlt 5000-40 000 év során, amikor a hasonló nagy emlősök kihaltak.
Ezt pedig a legjobban a Homo sapiens világméretű terjeszkedésének hatása magyarázza, nem pedig a múltbeli éghajlati dinamika, állítják a szakértők.
A nagyméretű állatok kipusztulásának okairól szóló vita nagyrészt a gyapjas mamutok körül forog. A kutatók szerint azonban ez az egyetlen faj nem meghatározó a vita szempontjából, a mamutok ugyanis csak egy adott éghajlattípuson éltek, teszi hozzá a hvg.
Bár a vita még nem zárult le, a Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány szerint nehéz belátni, hogy ezek után hogyan folytatódhatnak az éghajlattal mint fő magyarázattal kapcsolatos érvek.
