Péntek éjszaka erős földrengés pattant ki Marokkóban, Marrákestől körülbelül 75 kilométerre délnyugatra. A jelenlegi adatok szerint a halálos áldozatok száma legkevesebb 820 fő, 672-en sérültek, 205 személy állapota válságos. A rengés a hegység egy ritkán lakott, nehezen megközelíthető régióját sújtotta a legkeményebben, sokan rekedhettek otthonuk romjai alatt, és az áldozatok száma is minden bizonnyal tovább nő.
A hírek 6,8-7,2 közötti magnitúdóértékkel adják meg a földrengés erejét, ami magyarázható a földrengéshullámok detektálására alkalmazott műszerek, és azok hálózatának különbözőségével. Tehát azt mondhatjuk, hogy a főrengés a Richter-skálán 7-es körüli volt, amit alig húsz perccel később egy újabb jelentős, körülbelül 5,3-as követett az eredeti helyszíntől délnyugatra.
A tegnap este bekövetkezett rengés 500 km-es környezetében 1900 óta nem volt hasonló erejű földmozgás, ezért minden bizonnyal a mostani közel 7-es magnitúdójú rengés lehet a főrengés, vagyis ennél erősebb földmozgás nagy valószínűséggel már nem várható a közeljövőben a térségben. A kisebb-nagyobb utórengések viszont még sokáig eltarthatnak
– mondja a 24.hu-nak Dr. Gribovszki Katalin szeizmológus, a Hun-Ren FI Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium munkatársa.
A rengések keltette talajmozgásokat természetesen magyarországi obszervatóriumokban is regisztrálták, de a lakosság ilyen távolságból (közel 3000 km) semmit nem érzékelhetett ezekből.
A Föld felszínén érezhető hatást jelző skála
A földrengés keltette helyi hatásokból készített úgynevezett intenzitástérkép elnyúlt ellipszis alakú és szépen követi a hegység ívét, részben ez is okozhatja, hogy míg az epicentrumban VIII-as volt a rengés intenzitása, addig az attól 75 km-re lévő Marrákesben is viszonylag magas, VI-os, VII-es intenzitásokat lehetett megállapítani. Ami azt jelenti, hogy a hagyományos módon épített épületekben könnyen keletkezhetnek károk – a károkozás másik okának pedig a rengés sekély mélysége (18-20 km) tudható be.
Míg a Richter-skála objektív érték, a kőzetlemezek elmozdulásakor felszabaduló energiát jelöli, addig fenti, úgynevezett EMS-98-as (Európai Makroszeizmikus Skála) intenzitási skála a felszínen okozott hatásokat, az esetleges pusztítás mértékét adja meg. 12 fokozatból áll, ahol II-estől már „megérezhetjük”, V-ös fölött pedig megrepedhetnek a házfalak, és így tovább, a 12-es már a totális pusztulást jelenti.
A felszínen végzett rombolás számos tényezőn múlik, így függ az épített környezet milyenségétől legyen az az építőanyag, vagy épületszerkezet, a hipocentrum (a földrengés kipattanásának helye a felszín alatt) mélységén, az épület alatti talaj összetételén, a geológiai környezeten stb. A szakértő szerint:
Megremegett az Atlasz
A fő rengés a Magas Atlasz hegyvonulat nyugati részén kb. 20 km mélységben, az aljzatot alkotó idősebb kőzetekben keletkezett egy transzpressziós szerkezet mentén és döntően feltolódásos jelleget mutat a fészekmechanizmus alapján – írja a Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium Facebook-oldalán Dr. Kovács István János geológus, Litoszféra-fizikai egység vezető.
A Magas Atlasz hegység egy geológiai értelemben fiatal hegyvonulat, amit az Afrika és Európai kőzetlemezek közötti ütközés hozott létre, a hegység szerkezetét gyűrődések és feltolódásos szerkezetek határozzák meg. A földrengések is egy ilyen transzpressziós szerkezet mentén jöttek létre, amelyeket kompresszió és oldalelmozdulás jellemez és
A deformációs zóna központi részét meredeken dőlő jobbos oldalelmozdulásos szerkezetek jellemezik amelyek kelet-északkelet és nyugat-délnyugat irányúak, a rengéseket valószínűleg az Imi n’Tanoute vagy Tizi Maachou vetők menti deformációk váltották ki. A megfigyelések alapján a területet jelenleg is zajló aktív deformáció és évi 1,5 mm nagyságú északnyugat-délnyugat irányú rövidülés/összenyomódás jellemzi.
