A 20. században számos olyan szakértő tevékenykedett, aki munkásságával közelebb hozta az emberekhez a tudomány világát. Carl Sagan a csillagászatot, David Attenborough a biológiát szerettette meg nemzedékekkel, de hogy magyar példát is említsünk: ki tudja, hányan kezdtek el érdeklődni a fizika iránt Öveges Józsefnek köszönhetően.
Ezen óriási hatású tudósok közé tartozik Jane Goodall, aki 89 éves korában is alkot, utazik, előadásokat tart, formálja az emberek gondolkodásmódját.
Goodall május 9-én tart majd előadást az ELTE Lágymányosi Campusán, a hivatalos bemutató előtt, május 7-én egy szűk sajtóeseményen a 24.hu is kérdezhette a kutatónőt.
60 év munkája
Goodall már gyermekként rajongott az állatokért, és bár vonatkozó végzettsége nem volt, Louis Leakey antropológus felfigyelt eltökéltségére és képességeire, ezért bevonta saját kutatásaiba. Az akkor fiatal, húszas évei közepén járó lány egy férfiak által dominált szakmába vágott bele, 1960-ban pedig már a tanzániai Gombe Nemzeti Park csimpánzait tanulmányozta, rövidesen tudományos forradalmat indítva el.
Goodall egészen más megközelítést alkalmazott, mint a korszak neves tudósai: egyéniségekként tekintett a megfigyelt állatokra, érzelmeket fedezett fel bennük, számok helyett nevekkel jelölte meg őket. Noha módszereit eleinte sokan kétkedve fogadták, utóbb a kutatók is felismerték, hogy mennyi közös vonásban osztozunk a csimpánzokkal. Goodall vizsgálatai, megállapításai végül változások olyan sorozatát indította be, amelytől gyökeresen átalakult az állatokra vonatkozó képünk, napjainkban már más fajokra is intelligens, érző lényekként tekintünk.
1977-ben hozta létre saját intézetet azzal a céllal, hogy megóvja a Gombe csimpánzainak élőhelyét, valamint támogassa a helyi közösségeket. A Jane Goodall Intézet mára a világ egyik legnagyobb globális nonprofit természet- és környezetvédelmi szervezetévé nőtte ki magát, 1991-ben pedig Rügyek és Gyökerek néven olyan hálózatot is elindított, amely kifejezetten a gyermekek bevonásával foglalkozik.
Goodall azóta is folyamatosan próbálja formálni a szemléletmódot. Bár aktivizmusával tettekre ösztönöz, tartózkodik a szélsőségektől – eredményei mellett talán éppen ez az egyik fő oka annak, hogy korunk egyik legnépszerűbb környezetvédőjének számít.
Fáradozásainak fontos állomása A remény könyve, amely angolul 2021-ben, magyarul pedig tavaly jelent meg. A kötetben Douglas Abrams a kutatónővel folytatott beszélgetések alapján mutatja be a primatológus üzenetét, melynek lényege: a nehézségek ellenére, sőt éppen azok miatt nem szabad feladnunk a reményt.
Ne egymást akadályozva akarjunk változást
A könyvben Abrams tolmácsolásában Goodall elmagyarázza, hogy miért is van szükségünk reményre – többek között azért, mert képes lépésekre sarkallni minket, amire a klímaváltozás és a természeti világ pusztulásának árnyékában hatalmas szükség van. A primatológus emellett azt a négy okot is részletesen körbejárja, amelyekre saját reményét alapozza, ezek
- az emberi értelem,
- a természet szívóssága,
- a fiatalság ereje,
- illetve a tántoríthatatlan emberi lélek.
Goodall nem egyszer méltatta már Greta Thunberget aktivizmusa miatt, de azért az is kiderült, hogy nem mindenben ért egyet a Fridays for Futuire mozgalom fiatal elindítójával.
A 24.hu kérdésére a kutatónő elárulta: butaságnak tartja, ha valakit a kora alapján támadnak, egyéb kritikákat viszont ő is megfogalmazott Thunberggel szemben. „A Rügyek és Gyökerek programunk a cselekvésről szól, arról, hogy tűrjük fel az ingujjunkat, és álljunk munkának. A Fridays For Future ugyanakkor gyermekek ezreit vonja ki a napi, nélkülözhetetlen oktatásból. Számomra nem ez a helyes út” – tette hozzá.
Goodall úgy látja, a tiltakozás rendben van, ám nem támogatja azokat az aktivistákat, akik tüntetéseikkel a hétköznapi embereket, a társadalmat zavarják meg. „Hogy főutakat blokkoljanak, meggátolva, hogy a tisztességes átlagemberek időben hazaérjenek, felszedjék a gyereküket vagy vacsorát főzzenek, az nincs rendben, az visszafele sül el, mert felbőszíti az embereket.
Ezért tiltakozzunk megfelelő módon, a megfelelő helyen, és igyekezzünk példát mutatni
– nyilatkozta.
Követendő példaként a Rügyek és Gyökerek megközelítését emelte ki: a programban fák millióit ültetik el világszerte, önkéntesen segítik a szegényeket, beteg gyerekeket és menekülteket. A valódi cél Goodall számára a segítségnyújtás, a cselekvés, és azt tapasztalja, hogy a bekapcsolódó gyerekek a pozitív szemléletmóddal és tettekkel szüleik gondolkodását is képesek alakítani.
Nem igaz, hogy nincs remény
Az ember persze nehezen veszi rá magát a tettekre, főleg, ha a hírekben csak szomorú eseményekkel, negatívumokkal találkozik. A mindennapi médiafogyasztó számára nem ismeretlen a jelenség: sokan, köztük elismert szakértők is lemondóan tekintenek a jövőre, egyre többen hangoztatják, hogy a világ, ahogy ma ismerjük, néhány évtizeden belül el fog pusztulni. Újságírói kérdésre Goodall elmagyarázta, milyen kifogásai vannak ezzel a szemlélettel kapcsolatban.
A kutatók hajlamosak olyan fordulópontokat felvázolni, amelyek után fajunk már hiába cselekszik, nem lesz esélye a káros folyamatok megállítására – egyes vélemények szerint már túl is léptünk ezeken a határokon. Goodall ugyanakkor azon a véleményen van, hogy nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, mikor jön el egy olyan tudomány áttörés, amelynek révén valóban drasztikusan mérsékelhetjük kibocsátásunkat, vagy véget vethetünk az ipari mezőgazdaság jelenlegi, pusztító formájának.
Mint hozzátette, a megoldásban a kulcs a cselekvés, az összefogás, nem pedig az ujjal mutogatás. Noha a politikusok és a nagyvállalatok súlyos károkat okoznak, a fogyasztók is felelősek a helyzetért a hétköznapi döntéseik, így a vásárlásaik miatt.
Goodall szerint a változásnak minden esetben belül, a szívben kell elkezdődnie. „Az biztos, hogy a kapitalizmusnak át kell alakulnia, ha életben akarunk maradni. Ebből a szempontból is a fiatalokban reménykedem, mert ők értik a helyzetet” – válaszolta egy újságírói kérdésre. A primatológus úgy véli, le kellene mondanunk a végtelen növekedésbe vetett hitről, a vállalkozásoknak a gazdagság helyett megélhetést kellene biztosítaniuk, az embereknek pedig az egyre nagyobb és nagyobb vagyon helyett be kellene érniük azzal, ami elegendő a fennmaradásukhoz.
Homokba dugjuk a fejünket
A feladat tehát adott, az elmúlt évek egyik komoly tapasztalata mégis az, hogy gyakran hiába a szakemberek figyelmeztetése, továbbra is jelentős a szkepticizmus a tudománnyal szemben. Ezt nem pusztán a klímaváltozás kapcsán láthattuk: a Covid-19-pandémia önmagában megmutatta, hogy mennyire alacsony a tudományba vetett bizalom.
„Sok vállalat régóta tökéletesen tisztában van vele, hogy mit művel, azonban a profitra törekednek” – mondta lapunk kérdésére a kutatónő. Erre tökéletes példa az ExxonMobil esete: az olaj- és gázvállalat szakemberei belső dokumentumokban évtizedekkel ezelőtt pontosan előre jelezték a globális felmelegedést, a gazdasági érdekek miatt viszont a cég nyilvánosan szembement a klímakutatás eredményeivel.
Hogy fordulat kell, az biztos, ám hogy miként tudnánk elérni, arra Goodall sem tudja a választ. A megoldás talán az lehet, ha sikerül személyes oldalról megszólítani a döntéshelyzetben lévőket.
Reményre ad okot, hogy az ember igenis képes a változásra – néha egészen drasztikus módon. Ezt a kutatónő többször is megtapasztalta személyesen élete során, úgy véli, igazából csak akaratra, valamint reményre van szükség.
Lemondtunk a bölcsességről
Goodall filozófiájának meghatározó eleme az egyenlőségért, az elfogadásért való küzdelem, hiszen e nélkül lehetetlen megvédenünk a természetet és az attól függő civilizációnkat. A Rügyek és Gyökerek egyik célja a természetvédelem fontosságának bemutatása mellett éppen mások kultúrájának megismertetése.
„A gyermekek megértik, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok, mint az ember bőrszíne, nyelve, nemzetisége vagy a vallása. A tény az, hogy mindannyian emberek vagyunk, mind szeretünk, mind sírunk, mind vérzünk, egy családot alkotunk” – mondta. A családtagok persze civakodnak, ezért nem meglepő, hogy a nemzetek között is vannak nézeteltérések. A mi feladatunk az lenne, hogy felülemelkedjünk ezen, ha már intelligenciánkból adódóan elvileg alkalmasak vagyunk erre.
„Azt szokták mondani, hogy az emberek és a többi állat között a fő különbség az értelem robbanásszerű fejlődése.
Ám úgy tűnik, amilyen okosak vagyunk, amilyen csodálatos eredményeket értünk el, úgy veszítettük el a bölcsességünket.
A bölcsesség az, amikor egy döntést annak alapján hozunk meg, hogy az miként hat majd a jövő generációira. Mi az itt és most alapján döntünk” – világított rá.
Üzenet a magyaroknak
A nyugati világ kényelmében, a tengerszint-emelkedés által érintett szigetektől és a tanzániai dzsungelektől távol persze az ember nehezen hiszi el, hogy képes segíteni a bolygón – Magyarországon gyakran a hazánk környezetéért is nehéz érdemi erőfeszítéseket tenni. Goodall szerint ennek ellenére senki, még mi, magyarok sem feledkezhetünk meg róla, hogy mindennapi életük is hatásokkal jár.
„Ha mindenki elkezd etikusan dönteni arról, hogy mit vásárol, mit eszik, mit visel, miként viselkedik az emberekkel és más állatokkal, akkor egy jobb világ felé indulhatunk el.
A legfontosabb üzenetem mégis az, hogy ne adjuk fel a reményt, mert ha mind feladjuk, akkor elvesztünk
– válaszolta a 24.hu-nak.
Goodall sem tagadja, hogy fontos tisztában lenni a bukás veszélyével, hogy szükséges felismerni a problémákat. „Utazásaim során ugyanakkor annyi hihetetlen emberrel találkozom, akik csodás tetteket hajtanak végre. Számos olyan esetet láttam, amikor tönkretettük a környezetet, a természet azonban helyreállt, állatokat mentettek meg a kihalás széléről” – elevenítette fel.
A kutatónő szerint amennyiben a média több teret adna az ilyen pozitív történetek bemutatásának, az ösztönözhetné a kedvező folyamatokat, tetteket. Éppen ezért hiszi, hogy van még időnk megóvni a Földet.
Jane Goodall és Douglas Abrams közös kötete, A remény könyve magyarul 2022-ben, a Central Kiadói Csoport kiadásában jelent meg.
