Magyarország legnagyobb pókja, a farkaspókfélék közé tartozó szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) eredeti hazája a belső-ázsiai Dzsungária sztyeppevidéke. Az állat lábait kiterjesztve akár a 10 centiméteres hosszt is meghaladhatja, hazai mércével tehát óriási pókról van szó. A méretes ízeltlábút gyakran hasonlítják a madárpókokhoz, sőt a tarantula nevet eredetileg éppen ez a faj viselte. Az orosz tarantula kifejezés azonban félrevezető lehet: a szongáriai cselőpók nem áll közeli rokonságban a madárpókfélékkel, az ide sorolható fajok ráadásul jellemzően nagyobbra nőnek meg.
A Kiskunsági Nemzeti Park szerint a faj leginkább szikes élőhelyeken és kötöttebb homoktalajokon fordul elő. Bár az óriási, szőrös pók jellegzetesen nagy, narancssárga csáprágóival félelmet kelthet, nem szabad bántani, hiszen védett állatról van szó, természetvédelmi értéke ötezer forint. A szongáriai cselőpók csípése ugyan a lódarázséhoz hasonlóan fájdalmas, ha az ember nem piszkálja, nem kell tartania tőle.
A példányok üregekben élnek, nem szőnek hálót, éjjel és nappal is aktívak.
A közelmúltban például a Heves megyei Tarnazsadányon jelentek meg nagyobb számban az ízeltlábúak.
Ilyenkor, augusztus vége és október között a hímek párkeresésre indulnak. A párzást követően aztán elpusztulnak, a nőstények pedig elvermelnek, hogy jövő tavasszal kikeltsék utódaikat. Az anyák az első vedlésükig gondozzák ivadékaikat, amelyeket testükön cipelnek.
Amennyiben egy szongáriai cselőpók betévedne otthonunkba, ne pusztítsuk el. Ehelyett egy pohár vagy műanyag edény, illetve egy alácsúsztatott kártyalap vagy papír segítségével fogjuk be, és engedjük szabadon a kertben vagy egy közeli árokban, füves területen.
