Egy új tanulmány alapján először sikerült egyértelműen szén-dioxidot detektálni egy exobolygó légkörében – írja az IFLScience. A csapat a James Webb űrtávcső (JWST) adatait elemezte.
A szakértők a WASP-39b jelű égitestet vizsgálták, az objektum viszonylag jól ismert, egy 700 fényévre fekvő, Nap-szerű csillag körül kering. Ahogy a bolygó mozog, időnként elhalad csillaga és a Föld között, ilynekor pedig kitakarja a fény egy részét. A JWST adataiból következtetni lehet arra, hogy az atmoszféra milyen anyaga blokkolta az adott infravörös sugarakat. A WASP-96b az űrteleszkóp egyik első célpontja, már most sikerült vízgőzt kimutatnia a bolygó légkörében.
Natalie Batalha, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint a Hubble és a Spitzer korábbi vizsgálatai már utaltak szén-dioxidra, a JWST információi alapján viszont már egyértelmű a jelenlét. Zafar Rustamkulov, a Johns Hopkins Egyetem kutatója hozzátette, amint az adatok megjelentek a képernyőn, az anyag erőteljes jellemzői megragadták a figyelmét.
Különleges pillanat volt, átlépni egy fontos küszöböt az exobolygó-kutatásokban
– mondta.
A WASP-39b egy forró gázóriás, amely rendkívül közel kering csillagához, hőmérséklete pedig 900 Celsius-fok. Az égitest lufiszerűen felfúvódik: bár tömege a Szaturnuszéhoz közeli, 1,3-szer nagyobb az átmérője a Jupiterénél. Nincs a WASP-39b-hez hasonló bolgyó a Naprendszerben.
A csillagok és gázóriások többnyire könnyű elemekből, így hidrogénből és héliumból épülnek fel, a nehezebb elemek viszont kritikusak a bolygóformálódásban. A szén-dioxid fontos összetevő a Naprendszer bolygóinak atmoszférájában, a vegyület megtalálható a kőzetbolygókon, például a Marson, illetve a gázóriásokon, így a Szaturnuszon. Az anyag jelzi a nehezebb elemek bőséges jelenlétét a gázóriások légkörében.
Jonathan Fortney, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem kutatója szerint az, hogy meghatározzák a nehéz elemek mennyiségét egy bolygó esetében, rendkívül fontos a kialakulás megértésében. A szakértő hozzátette, a szén-dioxidot sok exobolygónál mérőpálcaként használhatják, és így átfogó képet kaphatnak az óriásbolygók összetételéről.
A JWST még csak a közelmúltban kezdte el a tudományos munkát, de már most izgalmas eredményekre jutott. Az űreszköz az exobolygó-kutatásban nemcsak a gázóriások vizsgálatában hozhat áttörést, hanem a Földhöz hasonló kőzetbolygók tanulmányozásában is.
