Azok, akik az informális információforrásokra, mint például a közösségi médiára vagy az ismerősök által átadott tudásra hagyatkoznak, jellemzően kevesebbet tudnak a COVID-19-ről, és kevésbé hajlamosak betartani a biztonsági intézkedéseket is. Ennek ellenére ezekben az interaktív forrásokban van a legnagyobb potenciál arra, hogy segítsék az embereket az egészségmegőrző viselkedésben – írja az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény.
A PLOS ONE tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az ember elsődleges információforrása szerepet játszik mind az általános tudásban, mind abban, hogy a pandémiáról gyűjtött tudás hogyan befolyásolja az egészségmegtartó magatartást.
2020 elején, amikor a tudósok igyekeztek megérteni az éppen kibontakozó COVID-19 világjárványt, kevés információ állt rendelkezésre. Azóta azonban kialakult egy infodémia, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) úgy jellemez, mint az információ sokasága, amelyek egy része hiteles, a másik része pedig nem. Ez az infodémia, amelyet az online térben mindenféle ellenőrzés nélkül terjedő információk jellemeznek, kihívást jelent az emberek számára, hogy hiteles információkat találjanak.
A kutatók 6 518 amerikai felnőttet kérdeztek meg online kérdőíven keresztül, és arra voltak kíváncsiak, honnan szerzik az információikat a pandémiáról: a médiából, tévéből, újságokból, online felületekről, a közösségi médiából, vagy ismerősökön, esetleg vezető figuráktól, például a papjuktól. A kutatók ezután összehasonlították ezzel a résztvevők által bejelentett egészségügyi viselkedési elkötelezettségüket, mint például a társadalmi távolságtartást és a maszk viselését, tekintettel a COVID-19 ismereteik szintjére.
A COVID-19-járványról a legmagasabb szintű ismeretekkel rendelkező emberek hajlamosak a hagyományos médiához, kormányzati vagy egyéb hivatalos forrásokhoz, illetve egészségügyi szolgáltatókhoz fordulni elsődleges információforrásként. Ezzel szemben
Azok az emberek, akik alacsonyabb szintű ismeretekkel rendelkeznek a COVID-19-ről, és olyan forrásokra támaszkodnak, mint a közösségi média, valamint a családtagokkal és barátokkal való kommunikáció, kisebb valószínűséggel tanúsítanak védekező magatartást a vírus ellen. A tanulmány eredményei azonban azt is mutatták, hogy azoknál, akik magasabb tudással rendelkeznek a COVID-ról, az informális forrásokkal való kapcsolattartás során nagyobb mértékben nő a védekezési hajlandóság. Ez azt mutatja, hogy a közösségeknek nagy szerepük lehet a védekező viselkedés előresegítésében – akkor, ha éppen nem álhírek és félinformációk terjesztésére használják a közeget.
