November elseje mindenszentek ünnepe, Magyarországon munkaszüneti nap, november másodika pedig halottak napja és munkanap. A két ünnep szorosan kapcsolódik egymáshoz, és természetesen a kereszténységből származik.
A Mennyországba két úton juthatunk el. A vértanúk, vagy akik életszentségükkel ezt kiérdemelték, feltétel nélkül bejutnak – ezért esik a legtöbb kanonizált szent ünnepe az illető halálának napjára, mert ez egyben mennybéli életének kezdete is. A másik a tisztítótűzön keresztül vezet, miután valaki letöltötte a bűnei függvényében rá szabott időt. Van egy harmadik út is azoknak, akik bűnei megbocsáthatatlanok: az ő útjuk a pokolba vezet.
A diadalmas egyház
Az egyház tanítása szerint az élő és holt lelkek titokzatos egységet alkotnak a szentek egyességében: könyörögnek és kiállnak egymásért. Ezt jeleníti meg az a hármasság, ahol a küzdő egyház a most élők közösségét jelenti, a szenvedő egyház a már elhunyt, de még valamely bűnükért, hibájukért a tisztítótűzben szenvedő lelket. A diadalmas egyház pedig az életszentségben elhunytakat és azokat, akik a purgatóriumban megtisztulva már a mennyekbe jutottak, üdvözültek.
Téves tehát a széles körben elterjedt vélekedés, miszerint olyan szentek ünnepe lenne, akik valamilyen okból nem kaptak helyet a naptárban.
Halottak miséznek
A népi kalendárium szerint mindenszentek a cselédfogadás, bíróválasztás és tanácsújítás ideje, illetve Szent Márton ünnepének és az egész télnek fontos rámutató napja. Ez azt jelenti, hogy időjárásából, történéseiből, egyes jeleiből lehet következtetni későbbi napok, időszakok eseményeire, de leginkább azok időjárására.
Tilos a földmunka, a mosás, takarítás, meszelés, nem szabad élelmiszert télire eltenni. A legfontosabb azonban, hogy az emberek kimennek a temetőbe, letakarítják, rendbe teszik szeretteik sírját és gyertyát gyújtanak emlékükre. Egy meglehetősen bizarr hiedelem szerint
Ha ilyenkor valaki Isten házába téved, a holtakat látva menekül, de azok letépik a ruháját, és a szerencsétlen rövidesen maga is meghal, mert élőnek nem szabad holtat látnia. Egy másik hiedelem szerint a halottak ezen a napon hazalátogatnak, ezért sót, vizet, kenyeret tesznek nekik az asztalra.
Halottak napja
Szent IV. Bonifác pápa május 13-án a Szűzanya és az összes vértanú tiszteletére szentelte a római Pantheont, ennek évfordulóját kezdték Mindenszentekként ünnepelni. A VIII. század közepén III. Gergely pápa május utolsó napjára tette és bővítette az emléknapot: a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember tiszteletére.
Végül IV. Gergely helyezte november 1-jére alig egy évszázad múltán, Jámbor Lajos császár pedig 835-ben birodalomszerte elrendelte megünneplését. Szent Odilo Clunyi apát kezdeményezte, hogy miután mindenszentekkor az egyház megemlékezik a Mennyország szentjeiről, másnap az összes elhunytról is megemlékezzünk.
Az ünnepet 998-ban kezdték, és a clunyi bencések nyomán hamar széles körben elterjedt, Róma a XIV. században fogadta be. XV. Benedek pápa 1915-ben engedélyezte, hogy halottak napján minden pap három szentmisét mondjon: egyet egy konkrét elhunytért, egyet általában a tisztítótűzben szenvedő lelkekért és egyet a pápa szándékára.
