Máthé Zoltán / MTI
Tudomány

Paks II: nem földrengés miatt gond a törésvonal

Törésvonal fut végig Paks II tervezett helyszínén, de a fő gondot nem a földrengések jelentik, hanem az, hogy a vonal két oldalán a földtani környezet eltérően reagálhat a létesítmény súlyára, ami repedéseket okozhat a beton alapban – véli Timár Gábor geofizikus, aki szerint a létesítményt a törésvonaltól északra kellene telepíteni.

Nyugtalanító véleményt fogalmaztak meg osztrák kutatók Paks II. tervezett helyszínéről. A Bécsi Egyetem geológusai az osztrák környezetvédelmi hatóság megbízásából tekintették át az MVM Paks II. Zrt. által készíttetett földtani kutatás eredményeit, mindezek alapján pedig azt állítják:

a telephely földrengésveszély miatt nem alkalmas atomerőmű létesítésére.

Nyilvánvalóan egy ilyen létesítmény biztonsági kockázatai nemcsak az adott országot érintik, és mivel a „szomszédból” csak a potenciális veszély látszik, a kritika szinte menetrend szerint érkezik. Gondoljunk csak a szlovákiai mohi atomerőmű körüli magyar aggodalmakra. Esetünkben azonban nem politikai, hanem szakmai érvek állnak a kijelentés mögött, jelesül:

  • a tervezett telephely aktív törésvonalon fekszik;
  • ez a törésvonal kapabilis, a felszínt is eléri;
  • a törésvonal ismételten megmozdul és földrengéseket okoz;
  • az elmúlt 30 ezer évben 20-30 súlyos földrengés bizonyítékait találták a paksi régióban.

Fenti, a sajtóban megjelent érveket laikusként nehéz értelmezni, Timár Gábor geofizikust, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárát kértük, segítsen megérteni a helyzetet. A tudós szavaiból kiderül: nem mondhatjuk, hogy nincs semmi probléma, a törésvonal valóban ott van, és valóban mozog. Ez a Paks II honlapján is olvasható telephely-alkalmassági jelentésben is szerepel.

A föld mozog

Először is nézzük fenti fogalmak magyarázatát, hogy helyükön tudjuk kezelni az elhangzottakat.

Földrengések bárhol és bármikor kialakulhatnak Magyarország területén, viszont ezek sokkal gyengébbek, mint amelyek világszerte a hírekbe bekerülnek, akkora rengés, mint a tavaly decemberi horvátországi, hazánkban 2-300 évente valószínű. A világon egyedül az olyan ősmasszívumoknál lehet szinte teljesen kizárni a földmozgásokat, mint amilyenen Finnország vagy Kanada északi vidéke fekszik.

A törésvonal azt a határt jelzi, ahol a kőzetlemezek vertikálisan és horizontálisan elmozdulhatnak egymáshoz képest, az aktív törésvonalaknál pedig az elmozdulás földtörténeti skálán mérve „jelenleg” is reális. Ha azt mondjuk például, hogy a két lemez helyzete évente egy milliméternyit változik egymáshoz képest, akkor nem folyamatos mozgásra kell gondolni:

Lehet, hogy 1000 évig nem történik semmi, majd egyszer csak egyméteres elmozdulást tapasztalunk: ez az epizodikus mozgás

– magyarázza a 24.hu-nak Timár Gábor.

Máthé Zoltán / MTI A Paks II. beruházás helyszíne, háttérben az atomerőmű 2014. február 24-én

A kapatibilitás pedig azt jelenti, hogy adott törésvonal mentén várható földmozgás okozhat-e problémát a felszínen. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség álláspontja szerint például nem a törésvonal aktivitása, hanem kapatibilitása jelent kizáró tényezőt.

Kiásták, ott volt

A hazai földtudományi vizsgálat során a magyar szakemberek feltárták a törésvonalat, pontosabban annak egy 80 méteres szakaszát, és megállapították, hogy az a telephely irányában folytatódik. Ezen a nyolcvan méteren a törés egyik és másik oldala között két centiméter szintkülönbséget mértek. „Kiásták, ott volt” – fogalmaz a professzor, és hozzáteszi: ez nyilvánvalóan egykori földmozgás jele. A földrengések előfordulását nem lehet kizárni, de a Dunaszentgyörgy-Harta vetőzóna esetén azért ne a Szent András-törésvonalra gondoljunk: ez sokkal-sokkal kisebb, viszont egy nagyobb rendszer része.

A magyar szabályozás pedig – egy 2013-as kormányrendelet értelmében – azt mondja, ha valahol nem lehet egyértelműen kizárni a múltbéli ismétlődő földrengéseket az elmúlt 100 ezer év távlatában, akkor oda nem szabad atomerőművet telepíteni.

Paks környéke viszont ebből a szempontból komoly kihívást jelent, mert csak az elmúlt körülbelül 18 ezer évből vannak vizsgálható rétegeink. A korábbiak hiányoznak, elkoptak, egymillió éves a következő mintánk. Innentől kezdve az elmúlt 30 ezer évet igencsak nehéz áttekinteni, de koncentráljunk most a „darabszámra”.

„Feltételezhetően egyetlen rengés”

A megelőző 18 ezer évben földrengés több jele is tetten érhető a környéken, főként talajfolyások nyomai, úgynevezett szeizmikek formájában, illetve a szóban forgó törésvonalra – egyébként Dunaszentgyörgy-Harta vetőzóna – merőleges vonalak mentén is. A kérdés az, hogy egy vagy több rengésről van-e szó.

A magyar tudományos álláspont az, hogy »feltételezhetően« egyetlen rengés nyomait tárták fel több különböző ponton a térségben. Ezt azért nehéz bizonyítani

– emeli ki Timár Gábor.

Érezhetően vékony a jég, hiszen már két földrengés is kizáró ok lehet a 2013-as magyar szabályozás szerint, de azért köszönőviszonyban sincs az osztrákok által feltételezett 20-30-cal. A professzor szerint ez a szám túlzó, de ha bizonyítható, hogy nem egy rengés jeleit tárták fel, az kizáró ok lehet.

Északabbra kellene helyezni

A kisebb földmozgásokra egy atomerőmű tervezésénél felkészülnek, minden mellékhatását lehet kezelni, a geofizikus szerint a törésvonallal nem az a fő gond, hogy egy esetleges földrengés károsítaná az erőművet. Hanem az, hogy pont a létesítmény alatt fut végig egy vonal, amelynek egyik oldalán a felszín másképp „reagál”, mint a másikon. Máshogy áramlik a talajvíz és másként veszi fel az erőmű jelentette terhelést.

Ebből lehet gond, ugyanis az atomerőművek körülvevő „betondoboz” idővel megrepedhet, és ha bármilyen üzemzavar, szivárgás történik, a védelemre hivatott építmény nem tudja ellátni a feladatát, sugárzó anyag kerülhet a környezetbe.

Timár Gábor úgy véli, az egész gordiuszi csomót át lehetne vágni úgy, hogy Paks II-t pár száz méterrel arrébb, a törésvonaltól északra telepítenék.

Semmi nem változott

Megkerestük az Országos Atomenergia Hivatalt (OAH) is, hogy reagáljon az osztrák geológusok véleményére. Válaszul az OAH elküldte egy 2017-ben, a telephelyengedély kiadása után tett nyilatkozatát, amelyben az akkori hírekre reagált. Azzal, hogy annak tartalma „azóta is helytálló, az Országos Atomenergia Hivatal álláspontja a kérdésben nem változott”.

A közleményt ide kattintva olvashatja, a lényege pedig: „Az elvégzett értékelések a korábbi ismeretekhez képest új kockázati tényezőt nem tártak fel, a telephely alkalmasságát kizáró szempont nem került azonosításra. Az OAH kérésére az engedélyes a paksi telephelyre jellemző kockázati tényezők kezelésére alkalmas műszaki megoldásokat mutatott be”.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.