Javier Zayas Photography / Getty Images
Tudomány

Decemberben majdnem a Vénuszba csapódik egy üstökös

Az idén októbertől decemberig hazánkból is megfigyelhető Leonard-üstökös 2021. december 18-án a Vénusz közelében száguld el, legyezőként szétterülő porcsóvájának szemcséi pedig meteorzáport idézhetnek elő a bolygó légkörében – írta Tóth Imre, az Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) tudományos főmunkatársa a csillagaszat.hu oldalon közzétett cikkében.

A csillagászati hírportálon olvasható beszámoló szerint 2021 első üstökösére Greg J. Leonard, az arizonai Hold- és Bolygókutató Laboratórium tudományos főmunkatársa bukkant rá a Catalina égboltfelmérő program keretében 2021. január 3-án, a Mount Lemmon Obszervatórium (Santa Catalina Mountains, Arizona) 1,5 méteres tükrös távcsövével készített felvételeken.

A Leonard-üstökös, amely az Oort-féle üstökösfelhőből érkezett, 2022. január 3-án, vagyis egy évvel a felfedezése után lesz napközelben, 0,61 csillagászati egységre központi csillagunktól és a mostani napközelsége után várható, hogy hiperbola pályán el is hagyja majd a Naprendszert. A beszámoló szerint 2021. januári felfedezésétől december elejéig az északi félteke megfigyelői számára kedvező a láthatósága, ezután a Nap közelsége megnehezíti a megfigyelését, 2022. januártól pedig a déli égbolton látszik majd.

A NASA adatai szerint a Leonard-üstökös 2021. december 12-én kerül földközelbe, amikor 34,9 millió kilométerre lesz bolygónktól, és az égen az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagképben tartózkodik majd. Azonban az üstökös megfigyelése a Nap látszó közelsége miatt nagyon nehéz lesz vagy egyáltalán nem is lesz lehetséges.

Az üstökös megfigyelésére a legkedvezőbb időszak 2021 ősze (szeptember-október-november), bár akkor még nem éri el legnagyobb látszó fényességét – írta Tóth Imre, aki szerint ennek ellenére várhatóan kis távcsővel, illetve binokulárral is jól észlelhető lesz a csóvás égi vándor.

A jelenlegi előrejelzések szerint a Leonard-üstökös legnagyobb látszó összfényessége csaknem 5-6 magnitúdó lesz, így kedvező esetben

decemberben, januárban akár szabad szemmel is megpillantható lesz, kisebb távcsövekkel pedig részletek is megfigyelhetővé válnak (kóma, csóva).

A csillagász kiemelte: egy üstökös esetében a fényesség előrejelzésében ugyanakkor nem árt az óvatosság, mivel már több esetben is csalódást okoztak ezek az időnként „szeszélyes” égi vándorok, sőt néha a magjuk is idő előtt szétesett, így megszűntek üstökösként létezni.

Tóth Imre egy másik jelenségre is felhívta a figyelmet. Mint írta, Qicheng Zhang, a Caltech Geológiai és Bolygótudományi Tanszékének kutatója vezetésével egy amerikai kutatócsoport arra jutott, hogy az üstökös a Vénuszt 2021. december 18-án mindössze mintegy 4,2 millió kilométerre közelíti meg. „Csillagászati értelemben ez mindenképp nagy közelség, de természetesen az üstökösmag és a bolygó ütközése egyáltalán nem merül fel. Ugyanakkor a kométa a bolygóközi térben akár több millió kilométerre kiterjedő porcsóvát növeszthet, ami várhatóan súrolni is fogja belső bolygószomszédunkat”- magyarázta Tóth Imre.

A bolygó és az üstökös Nap körüli sebessége alapján a találkozáskor a relatív sebesség mintegy 78 kilométer per másodperc lesz. Ez már nagy találkozási sebességnek számít a Naprendszerben, a direkt irányban keringő Vénusz és a retrográd pályán mozgó üstökös porszemcséi gyakorlatilag frontálisan ütköznek.

NASA/JPL A C/2021 A1 (Leonard) üstökös pályája a belső Naprendszerben a Jupiter pályájáig (a Jupiter sötétkék színnel jelölt pályaíve fent látszik). Az üstökös pályájának térbeli elhelyezkedését az ekliptikára merőleges vetítővonalak érzékeltetik. A nagybolygók pályasíkjai a Föld pályasíkjához közel helyezkednek el. Az ábra a bolygók elhelyezkedését is mutatja a Merkúrtól a Marsig

A cikk szerint amerikai kutatók a felfedezést követően nagy teleszkópokkal végeztek megfigyeléseket az üstökösről. Eredményeik alapján a porcsóváját 0,1-1 milliméter sugarú porszemcsék alkotják, amelyek a Naptól nagy, mintegy 30 csillagászati egység távolságban (a Neptunusz pályájának távolságában) váltak le az üstökösmagról. Nagy naptávolságban az üstökös aktivitását nem a vízjég, hanem szuperillékony gázok (például szén-monoxid) jegeinek kigázosodása okozza, amelyek felemelik és eltávolítják a mag felszínéről a port, kialakítva a porkómát és porcsóvát, illetve az üstökös “porösvényét” a pálya mentén. Az 1 milliméteres porszemcséknek lesz elég ideje ahhoz, hogy több millió kilométerre eltávolodjanak az üstökösmagtól, és igazi hullócsillagként fejezzék be égi pályafutásukat a Vénusz légkörében.

A CSFK tudományos főmunkatársa a cikkben felidézi, hogy a közelmúltban volt már olyan, hogy egy kőzetbolygó mellett üstökös repült el: 2014. október 19-én a C/2013 A1 (Siding Spring) üstökös a Mars középpontjától mintegy 41 ezer 300 kilométerre haladt el. A NASA Mars körül keringő MAVEN (Mars Atmosphere and Volatile EvolutioN) űrszondája intenzív meteorzáport is észlelt. A Mars légkörébe került üstököspor becsült tömege mintegy 85 kilogramm lehetett. A bolygó ionoszférájában sűrű (erős) ionréteg alakult ki, és a Mars gyenge mágneses terében kisebb viharok keletkeztek. A Mars felszínén tartózkodó elképzelt megfigyelő nagyjából tíz meteort láthatott volna percenként, ami 600 hullás per óra gyakoriságnak felel meg.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.