A kérdésre az egyszerű és gyors válasz az, hogy jelen ismereteink szerint a pikkelysömör tünetei vagy kezelése miatt nincsenek nagyobb veszélyben, mint az egészségesek. Még akkor sem, ha az immunrendszert gyengítő (immunszuppresszív) vagy biológiai terápiát kapnak.
A teljes kép azonban nem ennyire egyszerű. Az ezirányú kutatások nagy része még csak szóbeli közlés formájában ismert (pl. online konferencián hangzott el), nagyon kevés a megjelent publikáció. Ugyan egy nagyon kis számú alanyon elvégzett kutatás is azt bizonyította, hogy minden kezelési módszerrel ugyanakkora esélye van valakinek elkapni a vírust, mint egy egészséges embernek, de nagyobb és átfogóbb kutatások szükségesek még ahhoz, hogy ezt minden kétséget kizáróan ki lehessen jelenteni.
Az azonban biztos, hogy a koronavírus rosszabb hatással van azokra, akik valamilyen alapbetegséggel (pl. elhízással) küzdenek – és a szervezetet állandóan gyulladásban tartó pikkelysömör pontosan ilyen betegség lehet. Bár az immunszuppresszív terápia egy ilyen világjárvány kellős közepén ijesztően hangozhat, szakértők szerint mégis jobb lehet, mint az aktív alapbetegség, ami a maga gyulladásos folyamataival tovább ronthat a vírusos állapoton.
Az olyan autoimmun betegségekre, mint amilyen a pikkelysömör is, általában kétféle kezelési módot alkalmaznak: az egyik a fent említett immunszuppresszív terápia, amikor az egész immunrendszer működését fogják vissza, a másik pedig a biológiai terápia, amikor az immunrendszer specifikus pontjait gyengítik, hogy a betegséget visszaszorítsák. Ugyan az ezirányú vizsgálatok még nem zárultak le teljesen, de szakértők szerint valószínűleg minden esetben jobb egy terápiával kezelt, kordában tartott autoimmun gyulladásos betegség, mint az, amit nem kezelnek, és szabadon gyengítheti a szervezetet. Egy aktív alapbetegség rosszabb esélyeket jelent ezen járvány idején, mint akár egy olyan terápia, amellyel az immunrendszer hibásan működő részeit korrigálják. Ennek feltehetően az lehet az oka, hogy ha egy autoimmun betegnek adunk immunszuppresszív kezelést, akkor voltaképpen az immunrendszer túlműködését normalizáljuk, nem pedig a normál működését gyengítjük megbetegítő mértékben.
Más a helyzet akkor, ha aktív koronavírus fertőzésről beszélünk. Nemzetközi ajánlások szerint ilyenkor már mérlegelendő az immunszuppresszív terápia átmeneti leállítása vagy módosítása. Amennyiben az alapbetegség súlyossága megengedi, valamint a beteg általános állapota indokolja, az immunszuppresszív kezelést módosítani kell vagy akár teljesen fel is kell függeszteni. Ugyanakkor előfordul az is, hogy bizonyos gyógyszereket tovább adnak, mert megfigyelések szerint egy kis mértékű immunszuppresszió még segíthet is a COVID19 egyik legsúlyosabb szövődményének, az ún. “citokin viharnak” a megelőzésében. Erre a célra még egészségeseknek is sokszor adnak immunszuppresszív gyógyszert (“szteroidokat”).
Egy nemrégiben megjelent közlemény szerint az úgynevezett PsoProtect adatbázisban regisztrált, az immunrendszerre ható kezelésben részesülő psoriasisos betegek legtöbbje teljesen felépült a COVID19 fertőzésből. A PsoProtect egy nemzetközi, egészségügyi szakértők által vezetett adatbázis, melynek célja a pikkelysömörös betegek tapasztalatai alapján annak felmérése, hogy a betegség miatt alkalmazott kezelések befolyásolják-e a COVID19-ből való felépülést. A regiszterbe 25 országból 374 psoriasisos, COVID19 fertőzött beteg adatai kerültek be. 334 beteg (89%) kapott immunrendszerre ható kezelést (267 biológiai terápiát, 67 hagyományos tablettás kezelést). A betegek közül az idősebbek, a férfiak, a nem kaukázusi etnikumúak és a más betegségben is szenvedők gyakrabban igényeltek kórházi kezelést a COVID19 fertőzés miatt. A biológiai terápiában részesülő betegek kevésbé gyakran szorultak kórházi kezelésre, mint a hagyományos pikkelysömör kezelésben részesülők. Nem tisztázott ugyanakkor, hogy ez oki összefüggést jelent-e. Előfordulhat, hogy a biológiai kezelés más tényezőkkel is együtt jár – például fokozottabb távolságtartással, maszk-hordással – ami csökkentheti a rizikót.
Nagy valószínűséggel a belső kezelések is folytathatók, de mindenképp szükséges konzultálni a gondozó orvossal.
Fontos megjegyezni, hogy bár az autoimmun pikkelysömör konkrétan nem szerepel a veszélyt jelentő alapbetegségek között, a vele járó társbetegségek legtöbbje már igen: a krónikus vesebetegség, a krónikus obstruktív légúti betegség, a szív- és érrendszeri betegségek, az elhízás, vagy a 2-es típusú cukorbetegség is súlyosbító tényező lehet, s ezek mindegyike előfordul a pikkelysömör társbetegségeként.
Szakértők szerint a legfontosabb, amit egy pikkelysömörrel élő ember a világjárvány közepén tehet, az a megelőzés. Ez azt jelenti, hogy
- kerülje az emberekkel való kontaktust, ne menjen a családján kívül más társaságba, a baráti társasággal is lehetőleg csak online tartson kapcsolatot,
- ha teheti, ne utazzon,
- ne használja a tömegközlekedést zsúfolt időszakokban, s mindig hordjon jól záró maszkot,
- ne tartózkodjon sokáig zárt térben másokkal együtt, és rendszeresen szellőztessen,
- ügyeljen az otthoni és személyes higiéniára.
Az elkerülés ugyanis ez esetben sokkal biztosabb, mint a már meglévő betegség kezelése. Mivel a fertőzésveszély jelentősen nőhet az orvosi rendelők látogatása, más betegekkel való érintkezés során, ezért a legtöbb szakértő javasolja, hogy a régóta gondozásban álló páciensek esetében, akiknél az alapbetegség egyensúlyban van, inkább telefonon vagy elektronikus úton vegyék fel a kezelő intézettel a kapcsolatot, és az e-recept szolgáltatást vegyék igénybe a szóbeli egyeztetést követően. Ugyanakkor az is fontos, hogy aki bizonytalan vagy romlik a betegsége, az forduljon szakemberhez: a rosszul kezelt pikkelysömör nagyobb kockázatot jelent, mint a rendelő felkeresése. A biológiai centrumokban a járvány időszaka alatt is naprakész és személyre szabott segítséget kapnak a betegek, akár személyesen, akár teledermatológiai úton lépnek orvosukkal kapcsolatba.
Kiemelt kép: Getty Images