Évezredek óta jelen van a cukorbetegség az emberi testben, de még mindig tanulunk róla újat – ahogy most is, hála az Exeteri Egyetem kutatóinak. A brit szakértőknek most arra sikerült rájönniük, hogy az 1-es típusú cukorbetegség valószínűleg nem is egy, hanem két külön kór: a T1DE1 és a T1DE2 közötti különbségek segíthetnek a kutatóknak megérteni, hogy miért és hogyan alakul ki a betegség, és ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy a jövő generációi már ne örökölhessék – írja a Science Alert.
A cukorbetegség nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a szervezet képtelen egészséges mértéken tartani a vér glükózszintjét. Alapvetően két fajtájára osztjuk: az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegségre, közülük az első az, amit rendszerint fiatalabb korban diagnosztizálnak. A 2-es típus megelőzhető, sőt, akár vissza is fordítható, genetikai és életmódi faktorokon múlik.
Az elmúlt években szakértők pedzegetni kezdték, hogy ez az 1-es és 2-es megkülönböztetés nem elég, mivel másfajta cukorbetegségeket is elkezdtek felfedezni, ráadásul rájöttek, hogy a 2-es típusú diabétesz összetettebb lehet, mint korábban gondolták.
Az 1-es típusú cukorbetegséget alapvetően egyelőre úgy szedik ketté, hogy a betegnél mikor alakult ki: úgy tűnik, nagyjából a hét év lehet a vízválasztó. A brit kutatók által megvizsgált 130 hasnyálmirigy ugyanis az úgynevezett proinzulin mennyiségében erősen két csoportra volt bontható.
A hét évnél fiatalabb gyerekeknél a proinzulin nem volt rendesen feldolgozva, így nem volt belőle elég ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű inzulin termelődjön. A 13 évnél idősebb fiataloknál viszont nem volt ilyen probléma, ami arra utal, hogy a proinzulint megfelelően termelte és dolgozta fel a test.
Ezen kívül mindkét altípusnál fel lehetett ismerni azt az autoimmun folyamatot, ami elpusztítja az inzulintermelő sejteket a hasnyálmirigyben, de a hétévesnél fiatalabb gyerekeknél sokkal agresszívabban mutatkozott.
A szakértők azt javasolják, hogy különböztessék meg az 1-es típusú cukorbetegség altípusait T1DE1 és T1DE2 jelzésekkel, az első jelentené a hétévesnél fiatalabbakat sújtó fajtát, míg a másik azt, amit a kutatásban 13 évesnél idősebbeknél figyeltek meg. A 7 és 13 év közötti gyerekeknek bármelyik altípusuk lehet.
