A Plymouth Egyetem kutatói több mint ezer helyszínről származó pollenminták elemzéséből állapították meg, hogy egykor Közép- és Észak-Európa több mint kétharmadát fák borították. Mára ez egyharmadára csökkent, bár több nyugati és partvidéki régióban ennél sokkal nagyobb a veszteség mértéke: helyenként az erdőborítottság 10 százalék alá esett.
Fordulópont
A legtöbb ország az erdők kiterjedését illetően átmeneti időszakot él át, az Egyesült Királyság és Írország mintegy 200 évvel ezelőtt elérte az erdőterületi minimumát. Más európai országok még nem érték el azt a pontot, Skandinávia egyes területein pedig, ahol nem a mezőgazdaságba vetik a fő bizodalmukat, túlsúlyban van az erdő – mondta Neil Roberts vezető szerző, a Plymouth Egyetem professzora.
A mókus és az erdő
Nyolcezer évvel ezelőtt egy mókus fáról fára ugrálva eljuthatott volna Lisszabonból Moszkvába anélkül, hogy érintette volna a földet. Sokan az erdők eltűnését negatívnak tarthatják, de ennek a veszteségnek köszönhetünk néhány értékes életteret, hiszen teret nyertek a legelők és sztyeppék. Nagyjából 1940-ig számos hagyományos földművelői gyakorlat kedvezett a vadvilágnak és sok élőlénynek teremtett életteret
– idézi a kutatókat az MTI.
Ezek az adatok nagy valószínűséggel felhasználhatók annak megértésében, hogyan befolyásolhatják a természetes környezet változásait a jövő erdőgazdálkodási kezdeményezései.
(Kiemelt kép: SANDRA DEMMELHUBER / PICTURE ALLIANCE / DPA)
