Az Oxfordi Egyetem szakértői által vezetett csapat négy kontinens kőzetmintáit elemezte. Az eredmények alátámasztják azt a korábbi elképzelést, mely szerint a kor kihalási eseményét a mai Brazíliában, Északnyugat-Afrikában, Délnyugat-Európában és Észak-Amerika keleti részén szétszórtan fekvő Közép-atlanti magmás tartomány által kiváltott klímaváltozás idézte elő. A 11 millió négyzetkilométeres terület igen aktív lehetett 200 millió éve, amikor a Pangeán kialakult.
Bár korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a terület tűzhányói 600 ezer éven át befolyásolták a légkör szén-dioxid-tartalmát, sok egyéb elemzés nem fedett fel hasonló jelenséget.
Éppen ezért az oxfordi kutatók úgy döntöttek, érdemes ismét megvizsgálni a bizonyítékokat. A szakértők az Exeteri és a Southamptoni Egyetem munkatársaival az Egyesült Királyságból, Ausztriából, Argentínából, Grönlandról, Kanadából és Marokkóból származó üledékminták higanytartalmát elemezték. Az elem gyakori a vulkáni gázokban, és sokáig képes a légkörben maradni, mielőtt elnyelődik. Éppen ezért jelenléte a tűzhányók aktivitásának jól mérhető nyoma.
A vizsgált hat mintából ötben mutatták ki a higanyszint hirtelen emelkedését a kihalási eseménnyel egy időben. Az elem akkor jelent meg a legnagyobb arányban a mintákban, amikor a korábbi kutatások alapján az atmoszféra szén-dioxid-tartalma kicsúcsosodott.
Lawrence Percival, a csapat vezetője szerint az eredmények azt bizonyítják, hogy ismétlődő volt a vulkáni aktivitás a triász végén.
Akkor is a szén-dioxid okozhatott problémát
Ahogy manapság is láthatjuk, a szén-dioxid arányának emelkedése súlyos következményekkel járhat. A gáz szintjének növekedése a hőmérséklet emelkedését és az óceánok elsavasodását váltja ki, ez pedig jelentősen átalakíthatja a szárazföldi és vízi ökoszisztémákat.
A tűzhányók kitörésével olyan finom részecskék kerülnek a levegőbe, melyek az atmoszférában felhalmozódva visszaverik a napsugarakat. Ez adott esetben csökkentheti a felszíni hőmérsékletet.
Az új tanulmány szerint valószínűbb, hogy a szén-dioxid és a felmelegedés okozott problémát.
A triász és a jura határát jelölő esemény minden idők egyik legnagyobb kihalási hulláma volt: a földi fajok 76 százaléka tűnt el – például az archosaurusok többsége. Nem tudni, hogy a korai dinoszauruszok, kétéltűek és emlősök hogyan vészelték át ezt az időszakot, de végül sikerült betölteniük azt az ökológiai űrt, melyet elődeik felszívódása hagyott.
Percival bízik benne, hogy a kutatással nem csak a múltbéli átalakulást, hanem más klímaváltozási eseményeket is jobban megérthetnek.
