Ha az emberiség a jövőben tényleg hosszú utakra szeretne indulni a Naprendszerben vagy éppen a galaxisban, akkor alaposabban meg kell értenie, hogy miként működik a szaporodás az űrben. A japán kutatók által vezetett program, a Space Pup célja éppen az, hogy jobban megismerje a folyamatot.
Vakajama Teruhiko, a Jamanasi Egyetem szakértője és a tanulmány társszerzője szerint projektjükkel azt akarják felfedni, hogy lehetséges-e az emlősök reprodukciója az űrben.
Eredményeink azt igazolják, hogy lehetséges emberi vagy háziállat utódok létrehozása űrben konzervált spermiumokból, ami hasznos lehet, ha az “űrkor” elérkezik
– állapította meg a kutató.
Vakajama csapata 2013 augusztusa és 2014 májusa közt összesen 288 napig tárolta a fagyasztott mintákat a Nemzetközi Űrállomáson. Ezen időszak alatt a hímivarsejtek 100-szor annyi kozmikus sugárzásnak voltak kitéve, mint amennyi a bolygónk felszínén érte volna őket.
Mikor a minták visszaérkeztek az űrállomásról, a csapat összehasonlította azokat a földi laboratóriumban hasonló körülmények közt (-95 Celsius-fokon) tárolt spermiumokkal. Az elemzés kimutatta, hogy az űrben kismértékű DNS-károsodás érte a hímivarsejteket.
Sajnos a vízzel történő javítás emberi spermiumok esetében nem működik.
Ígéretes eredmények
A születési és a hím-nőstény arányok normálisak voltak az űrből érkezett hímivarsejtek felhasználásakor, ráadásul az “űregerek” nem mutattak jelentős genetikai eltérést a földi mintákból származó utódokhoz képest. Sőt, mikor a rágcsálók felnőttek, termékenyek lettek és teljesen egészséges kölyköket nemzettek.
A vizsgálat azt mutatja, hogy az űrbéli roncsolódás okozta károk valahogy helyreálltak a megtermékenyítés után. Ennek ellenére sok kutató úgy véli, hogy továbbra sem szabad azt feltételezni, hogy az emberek esetében is hasonló lenne a helyzet. A kutatásban mesterséges megtermékenyítéssel kísérleteztek, ráadásul magát a megtermékenyítést nem az űrben hajtották végre, így egyelőre nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni.
Az is érdekes kérdés, hogy mi történne a rágcsálókkal, ha nem a Nemzetközi Űrállomáson vizsgálnák őket? Az állomást ugyanis védi a Van Allen sugárzási övezet, ezen túl jóval nagyobb sugárzás éri az űreszközöket. Joseph Tash, a Kansasi Egyetem kutatója úgy gondolja, hogy a sejtekben a nagy energiájú sugárzás okozta károkat sokkal bonyolultabb lenne helyreállítani, ez pedig a szaporodást is megnehezítené.
Az eredmények tehát mindenképp figyelemreméltóak, mégis számtalan vizsgálatra lesz még szükség, mielőtt kimondhatnánk, hogy az űrben megoldható a reprodukció.
