Technológiai fejlettségünk “elefántcsonttornyában” ülve hajlamosak vagyunk azt hinni, leigáztuk a természetet. Hidegben fűtünk, melegben hűtünk, a sötétséget mesterséges fénnyel űzzük el, a mezőgazdaság, az ipar csak a jólétünket szolgálja. Valamiért nem akarjuk megérteni, hogy a környezetszennyezés, fajok rohamos eltűnése és a klímaváltozás is végső soron ránk, emberekre fog visszaütni.
Pedig dehogy vagyunk mindenhatók. Nappal és éjszaka, sötét és világos – már ennyi is elég, hogy bizonyítsuk: nagyon is biológiai lények vagyunk. Ha valaki átélte már a magyarra nehezen fordítható jetlag, azaz a hirtelen időeltolódás okozta tünetegyüttest, tudja, miről van szó.
Ritmusra épül az életünk
Nagyon kevés kivételtől eltekintve az élőlények életciklusait a környezeti hatások generálta periodicitás jellemzi, amelyekhez bizonyos szélsőértékek között adott fajok alkalmazkodtak. Több száz vagy, vagy több ezer éves fák esetén gondolhatunk itt az évgyűrűkből is kiolvasható hidegebb és melegebb, csapadékosabb és szárazabb időszakokra akár.
Emberi léptékkel pedig ugyanez érhető tetten az évszakok váltakozásában, vagy a fény és sötétség viszonyában. Ez utóbbi viszonylag gyors és szabályos váltakozása témánk szempontjából a legkönnyebben érzékelhető tényező.
Az emberi szervezet működése ritmusra épül, amely napi szakaszokból, ezen belül pedig még több alszakaszból áll. Maga a ritmus egyénfüggő, és aktivitással, mesterséges fénnyel például még meg is lehet zavarni, de hosszú távon, életritmusszerűen mégiscsak összeáll a kép – mondja a 24.hu-nak Bárdos György biológus, az ELTE PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet egyetemi tanára.
Álmos vagyok. Vagy nem?
Sok hormon aktivitása például napszaktól függ. Az “alváshormonnak” is nevezett melatonin például a sötétség hatására termelődik, ettől érezzük magunkat este álmosnak, és tudunk elaludni. Kisgyermekes szülők gyakori panasza nyáron, hogy sokáig van világos, a kicsit képtelenség letenni a szokott időben. Este 9-10 óráig világos van, a gyerek nem álmos.
A legrosszabb azoknak, akik három műszakban dolgoznak, az ő szervezetük semmiféle ritmust nem tud felvenni, ezért ezek az emberek szinte mindig fáradtak, és sokkal fogékonyabbak a betegségekre is az egyszerű náthától a legkomolyabb szív és érrendszert érintő vagy rákos megbetegedésekig.
Infarktust okozhat a diszharmónia
Sőt, a ritmus megbomlása komoly aggodalomra adhat okot – többek közt Bárdos professzor kutatásai is hozzájárultak egy életveszélyes folyamat feltárásához.
Arról van szó, hogy napközben embernél és majmoknál is kimutatható módon a szívritmus és a vérnyomás teljes összhangot mutat, a két rendszer kiválóan segíti, kiegészíti egymást. Estefelé, a sötétség beálltával viszont ez a korreláció kezd szétesni, mindkettő a maga útjára lép, hajnalban pedig már köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Virradatkor ismét kezdenek összehangolódni, lassan újra felveszik egymás ritmusát. Miért fontos ez? Mert a rendszer két ága baj esetén képes egymás segítségére sietni, korrigálni az eltérést, de csak akkor, ha össze vannak hangolódva.
A lényeg tehát, hogy biológiai lényként életünk minden egyes napja a sötét és világos periódus körforgására épül. Idővel persze a szervezet sok körülményhez képes hozzászokni, ám évente kétszer, az óraátállítással csúnyán belerondítunk a képbe: hetek, akár egy hónap is eltelik, mire újra fel tudjuk venni a ritmust.
Erről lesz szó cikkünk következő részében.
