Tudomány

Ötven magyar vitéz védte meg Európát

Török és magyar (Array)
Török és magyar (Array)

Szolimán szultán Bécs ellen induló roppant serege Kőszeg 46 védőjétől és a várba menekült parasztoktól úgy "elverettetett", hogy kénytelen volt visszafordulni... Világraszóló győzelem született 1532-ben.

A mohácsi csatavesztés után Magyarországért két király, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János vetélkedett. Viszályuk egyedül a töröknek kedvezett, Nagy Szulejmán sorra hajtotta uralma alá a magyar területeket. Fő célja persze Bécs elfoglalása volt, az 1529-es ostrommal kis híján meg is hódította.

Százezer török katona indult útnak

A belső csatározásokba merült országnak esélye sem volt a hódítókkal szemben, az igazi kérdés már az volt: fel tudja-e tartóztatni Európa az oszmánok előrenyomulását? Ferdinánd nyaka körül szorult a hurok, a szultán Szapolyai pártjára állt, és 1532 tavaszán ismét hatalmas sereg indult Bécs ellen.

Létszámáról eltérnek a vélemények, a had nagyjából 80-120 ezer harcost számlált, amely a világ akkori legerősebb tüzérségét vonultatta fel. Szulejmán szakított az addigi gyakorlattal, és nem a Duna mentén, hanem Nyugat Magyarországon keresztülvágva haladt. Tekintve a keskeny, rossz minőségű utakat ez nagy időveszteséget jelentett, viszont egyszerűbben megoldható volt az ellátás.


Jurisics Miklós (Wikipedia)

A késedelem aztán tervei megváltoztatására kényszerítette, mert mire augusztus 5-én megérkezett a határ melletti Kőszeg alá, a császárváros előtt már hatalmas keresztény sereg gyűlt össze. Ferdinánd a segítséget bátyjának, V. Károly német-római császárnak, spanyol királynak köszönhette. Ám volt egy kikötés: a haderő nem léphette át a birodalom határát.

46 magyar katona várta őket

Magyarul, amikor Szulejmán roppant serege a kicsi és jelentéktelen Kőszeg ostromába kezdett, hiába volt a kapitány Jurisics Miklós számtalan segélykérése királya és a “keresztény Európa” felé. Szulejmánt pedig nyilván a Bécset védő sereg létszáma indította az aprócska vár bevételére – olvasható a Rubicon.hu-n.

Nem vicc, hogy a kőszegi erődítmény aprócska volt. Mindössze 46 harcedzett katona védte, akiket az ostrom idejére a várba menekült 700 környékbeli paraszt segített. A százszoros túlerőben lévő törökök augusztus 5-én kezdték meg az ostromot a “szokott” módon: napokig lőtték a falakt, hogy a védőket megadásra kényszerítsék.

Nem sikerült. Amikor 13-án a janicsárok első rohamát a védők muskétával és embert próbáló közelharccal visszaverték. Ekkor az ellenség aknákat ásott a fal tövében, hogy lőporral robbantsa fel a falakat, ám a védők ügyességének köszönhetően – egy kivétellel – ez sem sikerült. Az az egy kivétel viszont több méteres szakaszon rombolta le a falakat, ám a résen betörő törököt ismét visszaverték.

Harangszó 11-kor

Következtek az ostromtornyok, de azok sem hozták meg az áttörést. Végül augusztus 27-én a szultán általános támadást rendelt el. Több, mint 24 óráig folyt az öldöklés, a védők a vár belsejébe húzódva tartották magukat. Az utolsó, megsemmisítő roham augusztus 29-én indult volna, ám erre máig rejtélyes okból nem került sor. Szulejmán kompromisszumot ajánlott: Ha Jurisics beleegyezik a lófarkas zászló kitűzésébe, azaz jelképesen átadja a várat, megtarthatja Kőszeget.

A kapitány belement az alkuba, a török had pedig délelőtt 11 órakor elvonult a vár alól. Ennek emlékére Kőszegen máig délelőtt 11-kor szólalnak meg a harangok. A városi közgyűlés 1778-as bejegyzése így indokolja a 11 órai harangszót: „Szolimán pogány – és a keresztény vért szomjúhozó – török császár nagy szégyenével ezen várostól a keresztény és többnyire a város népétől elverettetett…”

Ajánlott videó

Olvasói sztorik