Az 1970-es években a magyar társadalom többsége számára a vagyoni biztonság, a gyarapodás, a békés hétköznapok illúzióját jelentette. Ennek ellenére nem lankadhatott az “éberség” a hétköznapokban jelentkező “ellenséges”, “káros” nézetekkel, jelenségekkel szemben. Az Archívnet.hu-n található egy bejelentés, ami például a papi agitáció veszélyeire hívta fel az illetékesek figyelmét 1972-ből. Pillanatfelvétel következik a korszak kórjáról.
Hány iskolást fertőzhetett meg?
Az MSZMP KB Kulturális Osztályát K. A. szegedi lakos értesítette. Az illető egy szombati napon látogatott el a pannonhalmi apátságba, ahol egy általános iskolás csoporthoz csatlakozva hallgatta meg A. páter nevű helyi szerzetes tanár idegenvezetését. Előadása hangos és szellemes volt, amikor pedig belemélyedt, “jó pedagógia érzékkel, nagy intelligenciával is mély gyűlölettel rendszerünk iránt, hallatlan iróniával töltötte meg ismertetését” – áll a Simon István által közzétett dokumentumbanan.
“Tudatos lélek mérgezése három irányú volt: 1. A világ teremtése … 2. Napjaink vezetőinek kigúnyolása … 3. A munka ellen lázított…” – panaszolta K. A. “A szerzetes tanár jól tudta, hogy a gúny öl. …, rendszer ellenes előadása vérlázító volt. Javaslom, hogy szerzeteseknek ne adjunk engedélyt csoport-vezetésre. Feltételezem, hogy az Elvtársak megtalálják a módját a hasonló esetek megakadályozására” – így a feljelentő.
A Pannonhalmi Bencés Főapátság 1971-ben (Fortepan/Gyöngyi)
Levele végéből kiderül, nagyon felháborították a hallottak: “Nyugdíjas iskola igazgató vagyok. Csongrád megye első úttörő titkára voltam. A felszabadulás utáni összes munkám megcsúfolását látom abban, hogy ma a papok így agitálhatnak ellenünk, s főleg iskolás korúak között. Ki tudja, hány iskolás csoportot fertőzhetnek meg évenként?”
Szembesítés, beismerés és büntetés
Az Állami Egyházügyi Hivatal komolyan vette a feljelentést, két héten belül kivizsgálta az ügyet. Kiszálltak a helyszínre, kihallgatták a rendfőnököt és az A. páterrel azonosított T. G. A. bencés szerzetest, valamint a helyi idegenforgalmi kirendeltség vezetőjét. “T. G. A. eleinte tagadta a bejelentésben foglalt ellenséges, cinikus, gunyos kitételek használatát” – fogalmaz a hivatal feljegyzése.
Később azonban a “konkretizálás során és Monsberger kormányzóperjel közbeszólása alapján – aki emlékeztette T., hogy már többször kapott figyelmeztetést – kénytelen volt elismerni a bejelentésben foglaltakat. T. mentségül hozta fel idegileg megromlott egészségi állapotát és azt, hogy »elszólásai« nem szándékosságot tükröznek”. A rendfőnök elítélte “T. A. magatartását és idegenvezetői tevékenységét bizonytalan időre felfüggesztette”. Döntésével a hivatal egyetértett, az ügy itt le is zárult.
Pontosabban járt még egy vállveregető levél “Kedves Kovács Elvtársnak”, azaz K. A. szegedi lakosnak éberségéért. Ebben beszámoltak a “nyomozás” eredményéről, értesítették a kiszabott büntetésről, majd így búcsúztak: “Ezuton szeretném megköszönni figyelmességét, és a mindannyiunk számára fontos tájékoztatást. További eredményes munkát és jó egészséget kívánunk”. Elvtársi üdvözlettel…
