batthyány lajos

A reformkor egyik legkiemelkedőbb államférfia a nemzet mártírjaként rögzült a köztudatban, és onnan is kezd kikopni. Pedig abban a közegben, ahol Batthyány miniszterelnök lehetett, ott Kossuth, Széchenyi, Deák és Eötvös „csak” miniszter volt.

Batthyány Lajos elítélése és kivégzése még a megtorlás belső logikájával is szembement, de a miniszterelnöknek meg kellett halnia. Az egyik golyó a szívébe fúródott, a másik átszakította a fejét.

Lemondása után Batthyány Lajos fegyverrel akarta a hazáját szolgálni, de egy baleset közbeszólt. Tiszta volt a lelkiismerete, de számított a megtorlásra – menekülni nem volt hajlandó.

Azt a haderőt köszönhetjük a mártír miniszterelnökünknek, amely sikerrel vívta meg az önvédő harcot, és felszabadította az országot 1849 tavaszára.

Batthyány Lajos egy ponton állítólag azzal fenyegetőzött, hogy szétveri az országgyűlést: ők vívták ki azt a győzelmet, amiért ma Petőfit éltetjük.

Kisfia halála az őrület szélére sodorta első miniszterelnökünket, miközben a reformellenzék ügye is padlóra került. Közel-keleti utazásán elrabolták, elkapta a himlőt és tetoválást készíttetett a karjára.

Batthyány megértette, hogy kellő erőt csak a köznemesség és a főnemesség összefogásával lehet felmutatni: miközben a főrendek morgolódtak, „a két Lajos” összefogott Magyarországért.

Idegenszívű lett volna a magyar arisztokrácia? Batthyány Lajos harcostársai megadják a feleletet: bemutatjuk a (szó)párbajhőst, a szerelmest, a legszebb férfit, a szellemidézőt és a többieket.

Zichy Antónia, a „legbőszebb” honleány külön intézmény, sztár, divatikon volt a reformkori Magyarországon. Az ő hatására fordulhatott férje, Batthyány Lajos a politika és a nemzeti ügy felé, és még a hűtlenségét is megbocsátotta.

Batthyány Lajos fellépésére a magyar főnemesség felébredt, egy csapásra a főúri ellenzék vezéralakjává vált, egy farsangi bálon viselt jelmeze pedig a hatalom felé küldött kihívásként is értelmezhető. A titkosrendőrség hamar veszélyforrásként azonosította a személyét.

„Megszűnt anyának lenni” – ezt írta első miniszterelnökünk az édesanyjáról. Batthyány külföldön nevelkedett érzelmi sivárságban, német volt az anyanyelve, a teljes ismeretlenségből robbant be a politika színpadára.

És megszabta, hogy síremléke az első Nemzeti Színház egy kövéből kell készüljön.

A nyugati közvélemény, de még az orosz cár is kiállt a magyar vezetőkért, önmérsékletre szólították fel a császárt. Európa polgárainak olyannyira nem volt közömbös a magyar szabadság ügye, hogy Haynaut csaknem meglincselték Londonban.

Most már nem Batthány a Batthyány.

Batthyány Lajos és a 13 aradi vértanú utolsó szavai arról árulkodnak, hogy igazságtalannak tartották az ítéletet, mégis mind bátran, büszkén vállalták a halált. Hősként viselkedtek az utolsó pillanatig.

168 évvel ezelőtt végezték ki az aradi vértanúkat és hazánk első miniszterelnökét, Batthyány Lajost.

Nem gondolta, hogy az ítéletét a bosszú hozza, és nem a jog.

Az osztrákok akasztották a magyar szabadság hőseit, mint a legaljasabb bűnözőket - golyó legfeljebb kegyelemből járt 1849. október 6-án.

Batthyány Lajosnak sikerült elkerülnie az akasztást. A szemét nem engedte bekötni, féltérdre ereszkedve, maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak.

Még a bíró is úgy tudta, hogy miután a képtelen vádak alapján elítéli a miniszterelnököt, a császár kegyelemben fogja részesíteni. De Ferenc Józsefnek édesebb volt a bosszú.