Tudomány

Az első női különleges ügynök (1922)

Washington D.C., 1922. október 11. – Alaska P. Davidson személyében kinevezik az első női különleges ügynököt az FBI-nál.

A Federal Bureau of Investigation (FBI) 1908-as megalakítására azután került sor, hogy az USA Legfelsőbb Bírósága egy 1886-os per alkalmával realizálta, hogy az egyes államoknak nincs joguk szabályozni a határokon átívelő kereskedelmet. A Kongresszus úgy próbálta meg leszabályozni a kérdést, hogy egy évvel később elfogadta az Államközi Kereskedelmi Egyezményt, ami elviekben egy „szövetségi” rendfenntartó szerv hatáskörébe utalta a több államot érintő ügyeket – ilyen „szövetségi” szerv azonban még nem létezett.

Az USA akkori legfelsőbb ügyésze, Charles Joseph Bonaparte volt az, aki nekilátott az ún. „szövetségi különleges nyomozók” toborzásának – a Titkosszolgálattól kérvényezett embereket a feladatra, és kapott is, összesen tizenkettőt. Ők alkották az ügynökgárdát egészen 1908-ig, amikor Theodore Roosevelt hivatalosan is szabad utat adott a szövetségi ügynökség felállításához, és új különleges ügynökök toborzásához.

Amikor J. Edgar Hoover 1924-ben beleült az FBI igazgatói székébe, a testületnél összesen három nő szolgált: a „rangidős” Alaska P. Davidson, Jessie B. Duckstein, valamint Lenore Houston. Hoover kimondottan „viktoriánus” nézeteket vallott a nőkről, azaz egy nő lehetett tökéletesen angyali, vagy végletesen romlott – akárhogy is, egyik sem való FBI-ügynöknek. Hoover meg volt róla győződve, hogy egy nő sosem tudna elsütni egy fegyvert – amikor viszont a kor egy híres rosszfiújának, „Machine Gun” Kellynek a feleségét elkapták, Hoover kijelentette, hogy „a nők hivatásos bűnözőként sokkal gonoszabbak és veszélyesebbek, mint a férfiak.” Egyes források szerint Hoover magában még arról is szentül meg volt győződve, hogy a „gonosz nőknek” mindig vörös a hajuk – akinek meg nem, az befesti, vagy vörös parókát hord.

Az új igazgató utasításba adta, hogy a szervezetnél dolgozó nőknek minden körülmények között kötelező a szoknya viselése, valamint férfi kollégáiktól eltérően tilos volt dohányozniuk az asztaluknál – mivel az nem volt méltó egy hölgyhöz. A beszámolók szerint a Hoover-éra alatt a nőket csak és kizárólag a „papírmunka gördülékenysége” érdekében tűrték meg az FBI-nál – Hoover halála után pedig egy női alkalmazott azt nyilatkozta, az általános hozzáállás szerint „rendben volt a csajok szédítése, amíg a titkokat nem osztották meg velük.

Hoover 1924 júniusában „szervezeti leépítés” címén mind Davidsontól, mind pedig Ducksteintől megszabadult. Lenore Houston azonban politikai kapcsolatokkal rendelkezett, így őt csak áthelyeztette az FBI philadelphiai központjába. Houston a jelentések szerint remekelt Philadelphiában, amikor viszont 1928 elején visszakerült Washingtonba, az értékeléseiben drámai változás állt be – azaz „munkáját elfogadható szinten végezte, a hozzáállása viszont korántsem volt kielégítő.” A hölgy 1928 decemberében benyújtotta a lemondását, az aktája szerint pedig két évvel később elmegyógyintézetbe került, mivel hallucinációk gyötörték, és többször azzal fenyegetőzött, hogy amint kikerül onnan, lelövi az igazgatót.

Az FBI Akadémiájára csak Hoover halála után két hónappal, 1972 júliusában vették fel az első női jelentkezőt. Ma a hivatalos adatok szerint a különleges ügynököknek mintegy 18 százaléka nő – és sokan úgy tartják, hogy Hoover szelleme a mai napig belengi a női dolgozók életét a szervezeten belül.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik