Ahhoz, hogy nanoméretű mesterséges szerkezetek javíthassák a sejtszintű sérüléseket a testben vagy precízen juttathassák el a gyógyszereket egy adott területre, valamilyen kémiai üzemanyagra van szükségük. Ahhoz azonban, hogy ilyen kis méretben meg lehessen hajtani eddig csak olyan anyagokat tudtak alkalmazni, mint az emberre mérgező hidrazint.
A drezdai Leibniz Szilárdtestfizikai és Anyagtudomány Kutatóintézetében dolgozó kutatók megoldanák ezt a problémát, és a platinabevonattal ellátott nanocsöveket nagyon gyenge hidrogén-peroxid meghajtással üzemeltetnék (a hidrogén-peroxid csak az üzemanyag negyedét tenné ki, de ez még mindig nem elég biztonságos).
A nanorakéták beindulásában a platina katalizálná a hidrogén-peroxidot, ami a folyamat során így vízzé és oxigénné alakulna, és szinte alig lenne káros hatása az emberi szervezetre.
A kísérletek eredményeként így egy olyan nanorakétát sikerült létrehozni, mely akár 200-szor hosszabb távot tesz meg másodpercenként, mint a hossza. Még a leggyorsabb baktériumokat is lekörözi. Ez látható az intézet kutatói által készített felvételen:
A jövőben olyan rakétákat szeretnének kipróbálni, amelyekbe még kevesebb hidrogén-peroxidot fecskendeznének, vagy pedig ezt az egyébként halványkék színű gyenge savat glükózzal, a szervezetben jelen lévő szőlőcukorral, a San Diego-i Kaliforniai Egyetem tudósai esetleg vízzel vagy nyállal helyettesítenék.
