Korábban a svéd sajtó arról számolt be, hogy egy amerikai kutatócsoport olyan archív dokumentumokhoz jutott, amelyek arról tanúskodnak, hogy Wallenberget 1947. július 23-án kihallgatták, noha az eddig közölt adatok (szovjet dokumentumok) szerint 1947. július 17-én halt meg.
A moszkvai svéd nagykövetség megkeresésére a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) Levéltári Szolgálata válaszolt hivatalosan – közölte kedden az orosz Interfax hírügynökséggel Manne Vengeborg svéd diplomata.
A svéd diplomácia korábbi sajtójelentések nyomán fordult hivatalos megkereséssel az FSZB – a szovjet KGB utóda – archívumaihoz. Válaszukban az illetékesek elismerték, hogy a levéltárakban több pontatlanság is előfordulhatott, s így lehetséges, hogy Wallenberg nem 1947. július 17-én halt meg, hanem később.
Wallenberg sorsa sokáig rejtély maradt, és ez komoly tehertételt jelentett az orosz-svéd kapcsolatokban. A Wallenbergről szóló archív dokumentumokat, valamint a diplomata személyes tárgyait csak 2001-ben adták át Svédországnak, illetve Wallenberg családjának, miután a Wallenberg halála körülményeinek kivizsgálására felállított orosz-svéd munkacsoport befejezte a tevékenységét.
A 32 éves férfi – az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb svéd család sarja – 1944 tavaszán érkezett Magyarországra követségi titkári rangban, s attól kezdve zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. Budapesten utoljára jjanuár 13-án látták, amikor a Nemzetközi Vöröskereszt Benczúr utcai irodájában egy szovjet őrnagy udvariasan magával vitte.
Wallenberg a szovjet hadsereg fogságába került, és moszkvai utasításra az orosz fővárosba szállították. Egyes szemtanúk szerint Moszkvában az NKVD tartotta fogva, majd magyar sofőrjével együtt a Lubjanka – a szovjet titkosszolgálat székháza – belső börtönébe, s később állítólag Lefortovóba került.
Az Andrej Gromiko akkori szovjet első külügyminiszter-helyettes által aláírt, Gromiko-memorandumként ismert, 1957-ben kelt dokumentumban a Szovjetunió elismerte a letartóztatás tényét és azt, hogy Wallenberg a háború végén Moszkvában volt, továbbá hogy a diplomata 1947. július 17-én szívinfarktusban halt meg a Lubjanka belső börtönében. Az akkor közzétett orvosi jelentést számos tekintélyes svéd történész is hitelesnek találta.
Nagyon sokan azonban még jóval később is látni vélték Wallenberget, egyebek között az ötvenes években a Gulag táboraiban.
Budapesten utcát neveztek el róla, ahol emléktábla idézi fel tetteit, a Szilágyi Erzsébet fasorban pedig szobor őrzi emlékét.
