Az 1848-as népek tavasza Magyarországon is végigsöpört. Ez év március idusán a Pilvax Kör tagjai, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és társaik kihirdették a 12 pontot, Petőfi elszavalta a Nemzeti Dalt, a Várban székelő Helytartótanáccsal elfogadtatták követeléseiket, és a fellelkesült tömeg kiszabadította Táncsics Mihályt a börtönből. 1848-ban vérontás nélkül győzött a forradalom Magyarországon.
A forradalom leverése és az azt követő kivégzések következtében az 1850-es években csak titkos megemlékezéseket tartottak. 1860-ban azonban a Habsburg önkényuralom ellen párszáz fiatal tüntetést szervezett Budapesten. A katonaság a tüntetők közé lövetett, Forinyák Géza jogászhallgató pár hétre rá belehalt sérülésébe. A temetésén mintegy ötvenezer ember jelent meg, és néma demonstrációjuk hozzájárult ahhoz, hogy március 15-e megszilárduljon a nemzeti köztudatban, és az egyik első számú nemzeti ünnepünkké váljon.
Az ifjú mártírról Barabás Miklós készített litográfiát, s ez olyan népszerű lett, hogy csakhamar minden korabeli háztartásba jutott belőle.
