A Xiaomit napjainkban már talán senkinek nem kell bemutatni, korrekt árú készülékeivel ugyanis a kínai gyártó néhány év alatt meghódította a világot. A Huawei globális szerepét magához ragadó vállalat mára a Samsung és az Apple mellett a harmadik legnagyobb cégnek számít a piacon, ráadásul igencsak széles a termékpalettája. Az 50 ezer forintos mobiloktól kezdve a félmilliós prémium kategóriáig mindent meg lehet találni a kínálatban.
A nagyobb technológiai újításokat rendszerint a T-szériában lövi el először a Xiaomi: a 11T Pro modell kapta meg elsőnek az azóta védjegyévé vált 120 wattos gyorstöltést, a tavaly bemutatott 12T Pro készülék pedig a 200 megapixeles főkamerával hívta fel magára a figyelmet, ami azért nem volt egyszerű a Samsung és a Motorola készülékei mellett. A friss széria ilyen szempontból némileg kilóg a sorból, ugyanis nincsenek nagy számok, amiket ismételgetni lehetne a marketingkampányban. Ellenben van egy kiváló telefon, ami szinte minden hiányosságát pótolja a tavalyi szériának.
Xiaomi 13T Pro
A tavalyi csúcsmodellhez képest idén több változás is tapasztalható, kezdjük rögtön a dizájnnal. A gyártó – hallgatva a felhasználói igényekre – a fekete színű üveg hátlap mellé bevezette a vegán bőrből készült Alpine Blue kialakítást, ami miatt pár tized milliméterrel ugyan vastagabb lett a készülék, cserébe a mobil könnyebb, sőt, a csúszósságát is sikerült minimalizálni. A kamerasziget ismét csak kicsit bumszli lett, így ne lepődjünk meg, ha az asztalon enyhén dülöngél a készülék. A hátlap egyébként megszokott módon kecsesen ívelt, így tökéletesen kézre áll.
Az oldalgombok elhelyezésének receptjén sem változtatott a Xiaomi: jobb oldalt van a hangerőszabályzó és a bekapcsológomb. Alulra került az USB-C-port, a SIM-tálca és a hangszóró is, amelynek társát a szelfikamera fölé préselték be. Az előlapon egy már-már a kínai gyártó sajátjának mondható, 6,67 hüvelykes, 2712 x 1220 pixel felbontású AMOLED panel kapott helyet, HDR10+ kompatibilitással, decens gyorsaságú képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasóval, és 2D-as arcfelismeréssel. Jóllehet ezen a szinten már kevesebbet érzékelünk belőle, de a képfrissítés is gyorsabb lett: 120 Hz-ről 144-re nőtt, amelynek skálázása az AdaptiveSync funkciónak hála dinamikusan működik.
A készüléket egy szintén megszokottnak mondható, 5000 milliamperórás akkumulátorral szerelték fel, ami a gyártó 120 wattos gyorstöltését is megkapta – természetesen az ahhoz szükséges töltőfejjel és kábellel a csomagban, az átlátszó műanyag tok mellett. Ezzel nagyjából 19 perc alatt tölthetjük 0-ról 100 százalékra a mobilt. Az aksi ráadásul nemcsak villámgyorsan feltölthető, de emellé meglepően hosszú üzemidőt is biztosít: átlagosan napi 6 óra használattal, sorozatnézéssel és zenehallgatással több mint másfél napot bír ki. Ez egészen kiválónak mondható, és őszintén mondom, nagyon megnyugtató volt, hogy nem kellett mindenhol töltőaljzat után kutakodni.
A kínai gyártó a tárhellyel sem spórolt. A megszokott 8 gigabájtnyi memória idén már nem opció a 13T Pro esetében, ahogy a 128 gigabájtos háttértár sem. Az egyetlen kivitel 12 gigabájt LPDDR5X RAM-mal és fél terabájt UFS 4.0-ás tárhellyel érkezik, ami megoldást kínál a tárhelybővítés hiányosságának problémájára.
A borítás alatt azonban egy kellemetlenebb meglepetés várja a felhasználókat: a tavalyi Snapdragon egység helyett egy 4 nanométeres, MediaTek Dimensity 9200+ lapka dolgozik, ami a hétköznapokban egyébként teljesen korrekt teljesítményt hoz. Ugyanakkor nem veszi fel a versenyt a Snapdragon legújabb chipsetjével, a banchmark-tesztek többségén inkább a Snapdragon 8 Gen 1-gyel versenyez a MediaTek lapkakészlete. Kellemetlen melegedés ugyanakkor intenzív játék során sem volt tapasztalható, ami jó hír, ha valaki szívesen tölti a szabadidejét mobiljátékokkal.
Ami viszont érthetetlen ebben a készülék- és árkategóriában, hogy a vezeték nélküli töltés idén is kimaradt. Ezt minden bizonnyal jövőre tervezi majd beépíteni a gyártó a Pro készülékbe, ami vélhetően némi áremelkedést is hoz majd magával. A mostani vezeték nélküli töltés hiányát azonban némileg ellensúlyozza, hogy megkapjuk a WiFi 7 és a Bluetooth 5.4 szabványokat, és nem hiányzik az NFC sem.
A Leica-kamerák nem okoznak csalódást
A hátlapon található, a tavalyinál jóval nagyobb kiterjedésű kamerasziget szemlátomást nem néz ki rosszul, azonban, mivel igencsak kitüremkedik a testből, egyrészt az asztalra téve dülöngőssé teszi a mobilt, másrészt pedig elképesztően gyűjti a port. A peremek szögletessége miatt arra is érdemes felkészülni, hogy a takarítással is meggyűlhet az ember baja. Sajnos a tesztet az üveghátlappal ellátott modellen végeztem, amit, még ha folyamatosan tisztogattam is, akkor sem volt olyan, hogy por- vagy épp ujjlenyomatmentes lett volna. A bőr hátlap tehát mindenképpen jobb választásnak tűnik. Na, de nézzük a kamerákat.
A kamerasziget tetején egy 50 megapixeles, f/1.9 rekeszértékű, nagylátószögű, 24 mm-es gyújtótávolságú főegység kapott helyet, ami a gyártó ígéretei szerint jóval több fényt enged be. Hogy ez százalékosan mit jelent, azt nem tudni, de a nagyobb dinamikatartomány miatt azt tapasztaltuk, hogy sokkal jobban sikerültek a képek; különösen az esti fotók, amelyeken elhanyagolható volt a torzítás és a zaj mértéke.
A nappali fotók szintén kiválóan sikerültek, igaz, itt is tetten érhető volt a Xiaomi-mobilokra gyakran jellemző minimális túlszaturáció. Szerencsére ezt a kevesebb digitális rásegítést ígérő, kicsit földhözragadtabb színeket szállító Authentic-móddal némileg ellensúlyozni lehet, a német fotós céggel való partnerségnek hála pedig a szerkesztési lehetőségek tárháza is meglehetősen széles.
Az 50 megapixeles főegység mellett adott egy szintén 50 megapixeles, f/1.9-es rekeszértékű, kétszeres telefotókamera és egy 12 megapixeles, fixfókuszú, ultraszéles látószögű egység is, ami, bár nem készít rossz képeket, sok hasznát nem fogjuk venni a hétköznapokban. Az előlapon végül egy 20 megapixeles szelfikamera kapott helyet, ami ismét csak a kötelezőt hozza. Én személy szerint továbbra is hiányolom a többi androidos gyártótól azt a Samsung-készülékekben lévő funkciót, amely, ha több alanyt érzékel a szelfin, kizoomol.
A tartalomgyártók és a minőségi felvételek kedvelői bizonyára annak is örülnek majd, hogy a RAW fotós formátum mellett már LOG videókat is tud készíteni a mobil. A videós képességeket szerencsére bőven volt lehetőségem próbára tenni, ugyanis az utazások mellett egy trambulinparkba is sikerült eljutnom a tesztelés ideje alatt, aminél kedvezőtlenebb helyet aligha találhattam volna videózás szempontjából. Az ugrálás közben készített felvételeket megtekintve viszont azt kell mondjam, igenis látható, hogy a készülék főegysége fejlett optikai stabilizátorral bír, ugyanis a gyors, erőteljes mozgás ellenére sem mosódott el túlzottan a kép.
Bár a főegység támogatja a 8K videófelvételt 24 képkocka/mp sebességgel, ahogy az lenni szokott, érdemes inkább a 4K minőségnél maradni. Itt azonban nem mindegy, melyik egységet használjuk: 60fps-re ugyanis csak a fő- és a telefotó képes, a széleslátó maximum 4K / 30fps-t tesz lehetővé.
Megéri?
A Xiaomi 13T Pro tehát egy alapvetően decens okostelefon, amelynek képességeibe nem nagyon lehet belekötni. Ugyanakkor a probléma az, hogy egyetlen kategóriában sem hoz igazán kiemelkedő teljesítményt a készülék. A Xiaomi T-széria eddig mindig hozott valami újat, ám az idei modellek leginkább arról szóltak, hogy az elődjeik ordítói hibát orvosolták (bőr hátlap, nagyobb tárhely, vízállóság). Sajnos a vezeték nélküli töltés hiányával a gyártó még mindig nem ért a lista végére.
Na de mennyi is az annyi? Míg az új iPhone-ok esetében a dollár-forint árfolyam javulása miatt jelentős árcsökkenés ment végbe a tavalyi modellekhez képest, addig a Xiaomi T-széria esetében ilyen pozitív változásról nem tudunk beszámolni. Tavaly a 8+256 GB-os felszereltségű Xiaomi 12T Pro hazánkban 340 ezer forintért került a boltok polcaira, és ez az ár idén is változatlan maradt.
Ezt tavaly erősen sokalltuk, azonban, ha belekalkuláljuk, hogy a 13T Pro dupla annyi tárhelyet és másfélszer annyi memóriát kapott, valamint tovább kap szoftvertámogatást, sőt, még az IP-védelem problémáját is sikerült megoldani – már sokkal jobbnak tűnik a helyzet. A vezeték nélküli töltés hiánya még mindig ott van szálkaként, végtére azonban mindenki maga dönti majd el, hogy a piacverő gyorstöltés mellett megbocsátható-e ez a mulasztás a gyártó részéről.
