Az elmúlt években hihetetlen tempóban dobálta piacra újabb és újabb telefonjait a Xiaomi, ami a Samsung és az Apple mögött már a harmadik legtöbb készüléket értékesíti világszerte. Ennek oka, hogy a mobilgyártó cég termékpalettája továbbra is meglehetősen széles: a kínálatból 50 ezer forint alatt, de akár 400 ezer forint felett is választhatunk magunknak okostelefont. Ennek ellenére érződik, hogy a cég igyekszik átpozícionálni magát, és olcsó telefonok gyártója helyett inkább az innováció motorjaként hivatkozna magára. Ezt alátámasztják az idei évben szabadalmaztatott, önvezető autókhoz tervezett szoftverek, valamint az első humanoid robot bemutatója is, amivel még a Teslát is sikerült beelőznie a Xiaominak.
A technológiai fejlesztéseit demonstrálandó tavaly nyáron a gyártó nyugdíjba küldte az évekig sikeresen teljesítő Mi-szériát, amelynek helyét a T-modellek vették át. A 11T Próval elsőként mutatta be az elképesztő, 17 perc alatt 0-ról 100 százalékos kapacitást elérni képes 120W-os gyorstöltést, amit azóta számos mobiljába bele is pakol, sokak örömére.
Idén viszont a kamerára helyezték a hangsúlyt, és bár pár héttel a Motorola után, de bemutatták a 200 megapixeles főkamerával felszerelt Xiaomi 12T Pro modellt. Mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy megéri-e szimplán a kamera pixelszáma alapján mobiltelefont választani, érdemes egy pillantást vetni az egyéb paraméterekre, hiszen e tekintetben nincs szégyellni valója a Xiaominak.
Xiaomi 12T Pro
Dizájn terén nagyrészt változatlan a helyzet tavalyhoz képest: az ívelt hátlap továbbra is tökéletesen passzol a kézbe, viszont maga a készülék még mindig hatalmas. A 12-es széria szinte minden modelljénél ugyanazt a hátlapi kamerasziget-dizájnt kapjuk, annyi különbséggel, hogy a T-sorozat felül elhelyezkedő főegysége négyzet alakú. Bár a 11T szigete több helyet foglal, az ízlésemhez mégis közelebb áll. Anyaghasználat terén sincsenek meglepetések: a hátlap üveg, a keret alumínium, a kijelzőt pedig Gorilla Glass Victus védi, amiről a gyári fólia sem hiányzik.
A keret bal oldalát most is szabadon hagyta a gyártó, jobb szélen pedig kényelmes magasságban található a hangerőszabályzó, alatta a bekapcsológombbal. A készülék alján ott az USB-C port, mellette a SIM-tálca, két hellyel, de egyik sem SD-nek való, a tárhely bővítéséről most is le kell mondanunk. A 12T Pro a Xiaomi telefonok közül elsőként támogat e-Simet Európában, amit igénybe véve egy plusz fizikális kártyát használhatunk a tálcán. Jack-csatlakozó már itt sincs, adott viszont a Harman Kardon nevével fémjelzett, jó minőséget biztosító hangszóró: egy felül, egy pedig a készülék alján. Ami sokaknak fájó hiányosság lehet, hogy a készülék csak IP53 besorolással bír, tehát cseppeknek ellenáll, víz közelében viszont érdemes vigyázni vele.
A borítás alatt egy Snapdragon 8+ Gen 1 processzor dolgozik, amit 8, illetve kicsit drágábban 12 GB memória egészít ki, 128 vagy 256 GB háttértár társaságában. A kijelző alapja egy 6,67 hüvelykes, 2712 x 1220 pixel felbontású CrystalRes-nek nevezett AMOLED panel, ami 1000 nites maximum fényerővel, 120 Hz-es adaptív képfrissítéssel, és képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasóval bír. A készülék Android 12 alapokon futtatja a MIUI 13-mat, a gyártó pedig 3 év Android-támogatást, és 4 évnyi biztonsági frissítést garantál a készülék megvásárlásakor.
A Xiaomi 12T Prót egy cellás, 5000 mAH-os aksi látja el, ami a 120 wattos gyorstöltést is megkapta – természetesen a kompatibilis töltőfejjel a csomagban. Ezzel nagyjából 19 perc alatt tölthetjük 0-ról 100 százalékra a mobilt, ami 2 perccel lassabb, mint az előző szériánál. Ennek oka, hogy ott még két cellás volt az aksi – bár nem hiszem, hogy ezen bárki fennakadna. Az viszont fájó hiányosság, hogy a vezeték nélküli töltésről továbbra is csak álmodhatunk, ezt most is kihagyta a gyártó. Képernyőidő terén egyébként tapasztalható némi javulás, napi átlag 5 órával nagyjából másfél napot bír a készülék egyetlen töltéssel.
Egy ekkora akkumulátor mellett nem elhanyagolható tényező a hűtés sem, amiről az úgynevezett Mega Cooling System gondoskodik. A Xiaomi ígérete szerint a 65 százalékkal nagyobb hűtőcellának köszönhetően sokkal kevésbé melegedik a készülék. Emellé 42 biztonsági egységet is beépítettek a telefonba, amik folyamatosan monitorozzák a mobil állapotát töltés közben. Vezetékre dugva nem, komolyabb igénybevétel (multitasking, játék) során viszont tapasztaltam némi melegedést. Ez viszont nem volt zavaró, a többi gyártóhoz képest nem kiemelkedő.
Főszerepben a kamera
A hátlap bal felső sarkában találjuk a mobil legfőbb csábítóelemének szánt kameraszigetet, rajta a 200 megapixeles főegységgel. A Samsung gyártotta, optikai stabilizátorral (OIS) ellátott 1/1,22-es rekeszértékű szenzor egy nagy üvegkockába ágyazva került a készülékre, ami nem feltétlenül volt jó döntés, ugyanis ez a felület különösképpen gyűjti az ujjlenyomatokat. Így minden fotózás előtt törölgetni kellett, ugyanis szinte akaratlanul is rátapadt egy-egy ujj, a zsebből való kiemelés közben. A főszenzor ugyanaz, mint a már korábban említett Motorola Edge 30 Ultra okostelefon esetében, itt viszont már gyorsabb rögzítési sebesség tapasztalható,
így elmosódott képekre nem volt példa a teszt alatt.
A külön bekapcsolható 200 megapixeles rögzítési mód akár 50-55 megabájtos, 16384 x 12288 pixeles fotókat eredményez, amik másolása nem egyszerű, az e-mailes továbbítás szóba sem jöhet. Nyilván sokakban merül fel a kérdés, hogy mivel ad többet egy ekkora szenzor. Az őszinte válasz az, hogy nem sokkal. Távolra fotózva ugyan részletgazdagabb képeket kapunk — ebben sokat köszönhetünk a Sensor Zoomnak, ami kevésbé zajos képeket eredményez —, hétköznapi használat esetén viszont nem igazán profiltálunk belőle. Főleg, hogy a 12,5 megapixeles alapfotók is kellően jó minőségűek, a belenagyításon kívül nem is igazán látszik a különbség.
A telefonnal lőtt fotókon amúgy megfigyelhető egy minimális túlszaturáltság, de a sötétebb részeket igen jól rögzíti a kamera. Esti fényben viszont továbbra sem éreztem olyan szintű áttörést, ami okán iPhone- vagy Huawei P-szériás szintről lehetne beszélni. A kamerafejlesztés tehát részletgazdagabb, valósághűbb képeket eredményez, de a minőségbeli ugrás közel sem akkora, hogy önmagában eladja a telefont. Elég beszédes például, hogy a független elemzéseiről híres DxOMark listáján (a cikk születésekor) ez a készülék csak a 19. helyet tudta megszerezni.
A gyártó a fotózás mellett a mozgóképekre is komoly hangsúlyt fektetett: akár 8K/24 fps-sel is rögzíthetünk videókat. Emellett kapunk néhány plusz opciót a fotók, illetve a videók szerkesztésénél: a Pro Cut funkcióval a háttérben dolgozó mesterséges intelligencia ajánlására darabjaira bonthatjuk képeinket, míg a Pro Focus videók esetében segíthet abban, hogy mozgás közben is a főszereplőnkön maradjon a fókusz. Persze ez nem újdonság, de az jó, hogy ezekből külön képeket is lementhetünk anélkül, hogy csúnyán elmosódott lenne a végeredmény.
A főszenzor mellett persze ott vannak a kötelező körnek mondható plusz kamerák is: egy 8 megapixeles széleslátó és egy 2 megapixeles makró. Ezek sokat nem adnak hozzá az összképhez, ugyanis míg a széleslátó alapvetően vállalható képeket készít, a makrón egyértelműen látszik, hogy az előző modell 5 megapixeles egységéhez képest lejjebb adtak a minőségből, ez az egység ugyanis már csak 2 megapixeles. Erre bizonyára költségoptimalizálási szempontok miatt volt szükség, de ha tényleg ez volt az ok, én azért kevésbé haragudtam volna, ha úgy, ahogy van, lehagyják ezt az modult. Végül, de nem utolsó sorban adott a 20 megapixeles előlapi kamera is, amivel teljesen decens szelfik készíthetők, ennek minőségére most sem lehet panasz.
Megéri?
A Xiaominak tehát a tavalyi széria után most sincs szégyenkezni valója, azonban a töltés reformja számomra nagyobb lépés volt, mint a 200 megapixeles kamera. Ennek oka, hogy míg előbbi a hétköznapok során is hatalmas bónusz, a részletesebb felbontású fotók egy bizonyos pont után már nem számítanak annyit, mint ha mondjuk az átlag androidos telefonok kameráinak legfőbb elmaradását, az éjszakai fotózást fejlesztették volna. Természetesen az ehhez szükséges szoftver elkészítése jóval nagyobb összegbe kerülne, mint a mostani innováció.
Míg a tavalyi 11T Pro 256 GB-os verziójához 270 ezer forintért lehetett hozzájutni, idén ennyiből már csak a sima 12T-re futja, az ugyanis 250 ezer forintért kerül a hazai boltok polcaira. A széria idei fő mobiljáért, a Xiaomi 12T Pro-ért (8+256 GB) alaposan a zsebünkbe kell nyúlni: 340 ezer forintot kérnek érte. Ez az ár pedig rendkívül magas egy olyan felső-középkategóriás mobilért, amiből hiányzik a vezeték nélküli töltés és a rendes IP-védelem.
Ennél kevesebbért lehet már szintén idei Samsung Galaxy S22-t kapni, némi kompromisszumot kötve pedig ott a Nothing Phone (1), ami két 50 megapixeles kamerával nem készít sokkal rosszabb képeket, de 200 ezerért mondjuk már tudja a vezeték nélküli töltést. A Xiaomi háza táján maradva pedig ott a tavalyi 11T Pro, ami a mára sokkal barátságosabb árával simán ellensúlyozza a kicsit gyengébb hardvert és a valamivel szerényebb kamerás képességeket.
