A Cuphead fejlesztése még 2010-ben kezdődött, és a független StudioMDHR Entertainment által készített program két szempontból is kiemelkedőnek tekinthető. Az első a látvány, ami azonnal szembetűnik, ha megnézünk akár csak egyetlen videót a játékról. Az Xbox One-ra és PC-re elérhető Cuphead az 1930-as évek legendás rajzfilmjeinek stílusát és hangulatát idézi, méghozzá tökéletesen.
A főszereplők és ellenfelek, a helyszínek, a figurák mozgása, az átvezető jelenetek, továbbá a bejárható terepek minden egyes szeglete a kézzel rajzolt mesék hőskorát idézi, méghozzá olyan minőségben, hogy az embernek tényleg leesik az álla, ráadásul minél több időt töltünk a programmal, annál nyilvánvalóbb, hogy miért tartott hét évig ennek az audiovizuális csodának az elkészítése.
VÉRT IZZADUNK
A klasszikusokat megidéző, a maga nemében egészen cuki grafika ugyanakkor meglehetősen csalóka, ugyanis a mesés külcsín egészen kemény játékmenetet takar, és az egyedülálló látvány mellett a Cuphead másik kiemelkedő tulajdonsága éppen az, hogy kegyetlenül nehéz.
A régi klasszikusokat szintén megidéző sztori egyébként az, hogy a csészefejű hőseinket lépre csalja az ördög, és csak akkor tarthatják meg a lelküket, ha az Inkwell sziget három, egymás után megnyíló világát bejárva megküzdenek mindenkivel, és begyűjtik a gonosz patással kötött szerződéseiket.
A Cuphead úgynevezett run ’n’ gun és a boss-rush stílusú pályákon teszteli a tudásunkat: előbbinél el kell jutni A-ból B-be, miközben ellenfelek tucatjait kell lövöldözve likvidálni, az utóbbi viszont általában egyetlen, szűkösebb helyszínen játszódik, ahol több fázisban kell legyőzni a méretes főellenfeleket.
Éppen ezért kitartóan próbálkozni kell, szó szerint be kell tanulni a pályákat, meg kell ismerni az ellenfeleket, vakon kell kezelni kontrollert, és a sokadik próbálkozás után a keservesen megszerzett tapasztalatok meghozzák a gyümölcsüket: igazi euforikus öröm járja át az embert, mikor végre sikerül lenyomni az amúgy elképesztően kreatívan megalkotott, változatos főellenfeleket.
A játék az első pillanatától komoly kihívás elé állít mindenkit, és idővel ez csak fokozódik. A pályákon begyűjtött aranyérmékből ugyan vásárolhatunk különböző extrákat és új típusú lövéseket, azonban itt a fejlődés is könyörtelen, hiszen minden új cuccnak van valamilyen hátulütője: növelhetjük az életerőnket, cserébe viszont kisebbet sebzünk, vehetünk erősebb lövést, de így lassabban tüzelhetünk.
És ez nem minden! A pályák elején választhatunk nehézséget is, a Simple és Regular opciók közül. Előbbi valamivel könnyebb (de továbbra sem könnyű) fokozat, viszont így nem kapjuk meg az ördög szerződéseit, az utóbbinál pedig fel kell készülni arra, hogy az ellenfelek folyamatosan változtatják a taktikájukat, így csalogatva a játékost azon ponthoz, mikor már földhöz vágná a kontrollert…
FÁJDALMASAN GYÖNYÖRŰ
A Cuphead tagadhatatlanul rétegjáték, egyáltalán nem való mindenkinek. Aki könnyed szórakozásra vagy gyors sikerélményre vágyik, az komoly csalódásokra számíthat, hiszen a fejlesztők abszolút nem titkolt célja, hogy megizzasszák a játékost, és itt tényleg minden egyes eredményért keményen kell küzdeni.
Már eleve az lenyűgöző, ahogy a játék kinéz, de mindezt csak fokozza, hogy az alkotók milyen zseniális módon variálták a rendelkezésükre álló, a stílusból fakadóan meglehetősen szűkös lehetőségeket.
Ebben a játékban nincs két egyforma ellenfél, nincs gyorsan betanulható stratégia, nincs ismétlődés, minden egyes pálya, minden egyes főellenfél elborultabb és ötletesebb, mint az előző, és hiába szenvedünk velük akár órákon át, közben így is tisztában vagyunk azzal, hogy mennyire fantasztikusan kreatív módon kínoznak minket szinte minden egyes pillanatban.
A Cuphead ráadásul játszható párban, kooperatív módban is, ám hiába hinnénk, hogy így könnyebb dolgunk lesz, ez csak ábránd, valójában a pokol egy korábban ismeretlen bugyra nyílik meg, ahol kapcsolatok, házasságok és örök barátságok érhetnek véget röpke fél óra alatt.
A StudioMDHR alkotásához idegek kellenek, méghozzá kötélből, továbbá rengeteg türelem, nem mellesleg kitartás, abból pedig több vagonnyi. Ez a játék nem ajánlható mindenkinek, de ha valaki kihívásra vágyik, az itt „emberére akad”, az pedig csak bónusz, hogy mindezt olyan csodás és hangulatos látvánnyal párosítva kapja, amire évtizedenként tényleg csak néhányszor akad példa.
A Cuphead szeptember 29-én jelent meg Xbox One és PC-re, tesztünk a konzolos verzió alapján készült.
MÉG TÖBB JÁTÉKTESZT:
- Gyerekmolesztáló papok szétpofozása ritkán ilyen szórakoztató (South Park: TFbW)
- Orkok vérében gázolva térünk vissza Középföldére (Middle-earth: Shadow of War)
- Apa halálát nem könnyű feldolgozni (Life is Strange: Before the Storm)
- Húsz éve nem játszottunk ilyen jót a világ leghíresebb sünijével (Sonic Mania)
