A miniszterelnök úr is ad majd vizeletmintát? Nem gusztustalan ez? Húgyban úszik majd az ország? Minden húgyban áll?
Tompa Imre
Miért nem azt mondják a szóvivő arcok, hogy igen, fasiszták vagyunk, közöd? Ez egy legitim országszervezési izé, Alessandra Mussolini is neof@szista politikus, szenátor, azaz a felsőház tagja, mit ugatol, kiccsávó?
Van ez a hírtévés izé, hogy a hírtévé, szokásához híven, azt tekinti feladatának, hogy a kormánypárt politikai ellenfeleit befeketítse és összefikázza.
A sok hülye azt hiszi, megszorongatnak, pedig vagyok, mint hal a vízben, ha harc, hát legyen harc, majd én megmutatom a nagyvilágnak.
És hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol fekszenek valójában a dolgok. És senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, melyeken raffia-alap van és kiszögellés.
Sztem az még belefér, ha a neten a kommentelők orbáncnak, mezővárosi machiavellinek, bonzaimussolininek, netán ravazdiparaszt csuti orálmuzsiknak nevezik.
Ilyeneket súgnak, hogy „ééén vagyok az edeee", vagy hogy "tolmácsot szeretnééék".
Tudjuk, kik vezetik azt az országot, a zUSÁT, ahol a vegyicsíkos tudjkukkik verik a négereket.
Nincs bizalom, nincs empátia, nincs konszenzus, nincs partnerség, erő van, ököljogállam.
De a csacsi nem kapcsol időben, elhajtja a mi pohos fejhúsunkat, mint a magzatvizet, mire másnap egy busznyi, nem hülyülök, egy busznyi adóellenőr, finánc és zsernyák jelenik meg a telephelyen.
Miért lett most az első számú közellenség, a szélsőséges, a hazaáruló, miért váltotta fel a jó öreg, fogatlan komcsit?
Déri János megkérdezte tőle: és monddcsak, Gyurikám, nem félsz attól, hogy egyszer véletlenül belelövöd magad a Dunába?
Ha mintegy dedukálom a tévéreklámokból kirajzolódó ember alakját, azt a sziluettet, ami a negyedóránként bevágott tévés hirdetésekben megnyilvánuló elvárásokból áll össze, korunk hőse a következőképpen néz ki.
Az ilyen magunkfajta szervilis, kontraszelektált planktonok nehezen döntenek, tudod?
Felvázolunk egy kis összeesküvés-elméletkét, noha rühelljük amúgy az ilyesmit, mint a kukorciagölödint.
Nem a mi első miniszterünk pukizta a passzátszelet, hiába mondja, hogy sok álmatlan éjszakájába és húsz évébe került, mire legyőzte a kommunistákat.
Álmomban odajött hozzám kétharmados Győző, felnézett rám és azt mondta: belátom, tévedtem, mikor a harcra, harcra, harcra és a megosztásra bazíroztam az új honfoglalást és az őrségváltást.
Mi vagyunk a rés, nem a bástya, amibe a medwe benyomta a büdös lábát, mi vagyunk a spájz, ahonnan az oroszok betörnek a mindig is gyűlölt Európa-házba.
Nemcsak templom és iskola lehet szentéj, hanem egy stadion is.
Jó veled, te butus, tudod, mindig más a hibás, végső soron tudjukkik. Gyűlöld őket, engem meg szeress.
Életemben ennyi boldog, a termelés és a székelyek felíveléséről szóló hírt nem hallottam, mint e pár napban, itt a Vihartszarokban.
Az a helyzet, hogy Budapest sose lesz a tiétek.
Az arkangyal megtörölte izzadt homlokát, pihegett egy sort, majd nekilátott a zsidótörvényeknek.
Úgy érzik, kompenzálni kell a súlyos múltbéli tényeket, az MSZMP-tagságot, a pártrovatot, a Népszabit, a ballibsi Kurírt, a Demokratikus Chartát, satöbbi, ezért szopják mindig túl magukat.
