Nándorfehérvár, Mohács és Buda. Szulejmán szultán 20 év alatt, három lépésben foglalta el Magyarországot, a dátum azonban minden alkalommal augusztus 29. volt.
A középkori Földvár falu az a viszonyítási pont, ahonnét meg lehet határozni a mohácsi csata főbb helyszíneit, az akkori környezeti adottságok pedig érthetővé teszik a magyar haditervet.
Hürrem elvesztése, külső és belső feszültségek vonták Szulejmán szultán tekintetét a Kárpát-medencére, 1566-ban utoljára. Ami a halála után történt, arról most állt össze a kép.
A felszínre bukkant leleteket a tudomány félreértelmezte, a kutatás tévútra siklott, és ott is maradt: az ezredfordulón úgy tűnt, a mohácsi csatatér elveszett. Egészen mostanáig.
Halálát titkolták, testét egy fa ládában rejtegették, belső szerveit viszont itt temethették el, később fényes síremléket emeltek a teste által megszentelt földdarabra. Az igazság sokszor izgalmasabb a meséknél.
Az önálló, független magyar állam bukásának három mérföldköve Nándorfehérvár eleste, a mohácsi csata és Buda elvesztése. Mindhárom augusztus 29-én történt, nem hiába vált ez a dátum Nagy Szulejmán szerencsenapjává.
Az előrehozott választások nem csak azt döntik el, hogy végleg diktatúrává válik-e Törökország, az is kiderülhet, van-e esélye egy nőnek a török politikában, és ki a nemzet valódi ikonja: Kemal pasa vagy Szulejmán szultán.
Ott és akkor az volt a legfontosabb, hogy elrejtsék a király testét Szulejmán elől. II. Lajost először parasztok földelték el a környéken, később még kétszer temették: politikai okból.