Tudomány

Megfejtették Szulejmán sírjának titkát

A Szigetvár melletti Turbék gazdag és méretéhez képest jelentős település volt, de évszázadokkal ezelőtt „nyoma veszett”. Szulejmán síremlékének kutatása véget ér, a tudósok most a köré épült, elveszett város feltárásával folytatják.
Korábban a témában:

Írott forrásokból régóta ismert, hogy I. (Nagy) Szulejmán szultán Sziget várának ostroma közben hunyt el 1566. szeptember 7-én. Halálának helyén síremléket emeltek dzsámival, minarettel, derviskolostorral, laktanyával. A komplexum jelentős zarándokhellyé, környéke városkává fejlődött, a nevét is tudjuk: Turbék.

Elhelyezkedését azonban évszázadok során a feledés homálya lepte egészen a közelmúltig. Szulejmán „elveszett városa” után hét éve indult a kutatás több projekt, hazai és nemzetközi tudományos együttműködés keretében, majd 2015-től a Pécsi Tudományegyetem (PTE) és az MTA BTK összefogásával. Az idén pedig elérkeztünk oda, hogy a kitűzött célok teljesültek, a sírkomplexum maradványait feltárták, a kutatók bejelentették: év végével a munka ezen része lezárult.

Mit tudtunk meg a hódolt Magyarországon egyedülálló létesítményről? Mi volt Turbék korabeli jelentősége? Dr. Pap Norberttel, a történeti földrajz professzorával, a PTE tanszékvezető egyetemi tanárával, a kutatások pécsi vezetőjével beszélgettünk.

A holttest 42 napig még Magyarországon volt

Kezdjük Szulejmán halálával, amit belső köre több nyomós okból is hétpecsétes titokként kezelt. Féltek, hogy azonnal megszűnne a lojalitás mind Isztambulban, mind a Sziget alatt kivérzett, elkeseredett katonák körében, illetve a Habsburg haderő is támadásba lendülne. Szulejmán testét ezért tartósították és ideiglenesen a szultáni sátorban föld alá temették. „Romlandó” belső szerveit valószínűleg eltávolították, és bizonyára egy díszes edénybe textilbe csomagolva tették mellé.

A szultáni sátrat inkább díszes »sátorpalotaként« kell elképzelni számos helyiséggel, alapterülete legalább 1500 négyzetméter volt, Szulejmán első nyughelyét a fogadóterem alatt alakították ki

– mondja a 24.hu-nak Pap Norbert. Hozzáteszi: egy dombon építették fel a vártól négy kilométerre, a Szigetvárt Péccsel és Kaposvárral összekötő fontos utak kereszteződése mellett. Az erődített magaslat hadműveleti központként is szolgált, innen mindent tökéletesen be lehetett látni.

Az uralkodó testét 42 nap után, október elején hantolták ki és Szigetvárra vitték, itt találkoztak fia, II. Szelim menetével: bemutatták Szulejmán holttestét, innentől vált Szelim törvényesen is szultánná. Véglegesen pedig december elején temették el Isztambulban.

Tucatnyi falu látta el a zarándokhelyet

A had elvonultával emlékkertet alakítottak ki a dombon azon a helyen, ahol Szulejmán teste a földben volt:

máig vita tárgya, hogy esetleg belső szervei ott maradtak-e, vagy azokat is elvitték a holttesttel együtt.

Az ostrom során porig rombolták Sziget falait, ám stratégiailag fontos fekvése miatt sürgősen újjá kellett építeni. A város és a környék – jó 10 kilométer sugarú körben – teljesen elnéptelenedett, a Balkánról, elsősorban Boszniából hoztak telepeseket munkaerő gyanánt. Az oszmán közigazgatás csak évek múltán kezdhetett hozzá a sírkomplexum felépítéséhez.

A türbe (maga a síremlék) 1574 körül készült el, 1576-ra pedig már állt a megerődített komplexum benne minarettel, dzsámival, az 50-70 fős helyőrség laktanyájával, összesen 12 muszlim szerzetes befogadására alkalmas derviskolostorral és a különböző kiszolgálóépületekkel. Eleve zarándokhelynek szánták, építését, szépítését soha nem fejezték be, a hódoltság végéig folyamatosan fejlesztették.

Az építés költségét az állam állta, de a fenntartást már a központ szolgálatára rendelt terület bevételeiből oldották meg:  legalább egy tucatnyi falu adójából

– jegyzi meg a professzor.

Fotó: MTI/Sóki Tamás

Miért Turbék?

Először a katonák családját telepítették le a türbétől délre kialakított két negyedben, hozzájuk csatlakozott a Balkánról érkező muszlim és keresztény népesség, majd idővel talán magyarok is. A lakosságszámról nincsenek biztos adataink, de a kutatócsoport becslése szerint több száz fő lehetett, ami a kor színvonalán elég nagynak számított. XVII. századi térképek jelkulcsai a többezres Kecskeméttel, Szabadkával mutatják egyenrangúnak, ami valószínűleg nem a népesség számának, hanem a település jelentőségének tulajdonítható.

Ám mielőtt ezt részleteznénk, adja magát a kérdés, miért nevezik a türbe körül létrejött várost Turbéknak? Annyi biztos, hogy a szó gyöke a türbe, ám innentől kezdve csak feltételezések vannak. Miután a törökök „a Türbe palánkjaként”, vagy Szulejmán Türbe palánkjaként emlegették, a legvalószínűbb, hogy egyszerűen a türbe magyar többesszámáról van szó. Pap professzor szerint:

A síremlék és a szorosan mellette álló dzsámi külsőre nagyon hasonló volt. Elképzelhető, hogy a hódítók szokásaiban járatlan magyarok ránézésre azt gondolták, két türbéről van szó, és így emlegették a helyet. Egyelőre nem tudjuk biztosan.

A nagyvezír és 4000 lovasa

No, de térjünk vissza arra, miért számított a kortársak szemében Turbék a jóval népesebb, kereskedelmi, gazdasági központként működő városokkal egyenrangúnak? Egyrészt központi fekvése miatt: ma periférián találjuk, de akkoriban a már említett nagyon fontos utak keresztezték egymást a település mellett. Lakói jómódúak voltak, az épp csak elkezdett feltárás során sok luxuscikk került elő, gazdaságilag jócskán kiemelkedett a hódoltsági átlagból.

A legfontosabb viszont Szulejmán kultusza volt. Jól ismert, unikális helynek számított az oszmán világban, sokan – köztük tudósok, történetírók, szerzetesek, katonák és civilek – azért zarándokoltak el ide, hogy a nagy Szulejmán halála révén „megszentelt” földön mondhassanak imát. Olyan  forgalmat bonyolított, hogy a komplexumban külön kalauzokat is foglalkoztattak, akik segítették, útba igazították a zarándokokat.

A leghíresebb látogató Kara Musztafa nagyvezír volt, aki 4000 lovasával érkezett Turbékra 1683 nyarán, szellemi megerősítést remélve a mauzóleumban. Bécs ellen indult ekkor a szultáni had, a nagyvezír nyilván a nagy uralkodó, Szulejmán szellemétől remélt támogatást a győzelemhez, de ahogy a történész fogalmaz még ez is kevés volt, a császári főváros ostroma így is kudarcba fulladt.

Kilométerekről hivalkodott

Mintegy húsz évig, egészen 1598-as haláláig Turbékon élt, alkotott és tanított az oszmán teológia korszakbeli klasszisa, Ali Dede al-Bosznavi. Az iszlám időszámítás szerinti 1000-re és egyben a Végítéletre várva az utolsó, végső összecsapásnak látta az Oszmánok és a Habsburgok küzdelmét, teljes munkássága az Oszmán ház végső küldetésének, legitimációjának szolgálatával telt.

Személyes jó viszonya volt III. Murád szultánnal és így került el Turbékról Mekkába is, ahol Ábrahám próféta síremlékének felújítását felügyelte. Végül egy hadjárat során, Szolnokon halt meg imádkozás közben: testét hazahozták, és itt temették el, valószínűleg a szultáni síremlék közelében.

A mauzóleum csodájára jártak a keresztények is. A magaslatot uraló türbe vakító fehér mészkő borításával, súlyos ólomkupolájával és a tetejében ragyogó arany csúcsdísszel messziről vonzotta a szemet.

Egyszerűen elhordták a köveket

Az oszmán hatalom demográfiailag nem bírt a hódoltsági területtel, lassan Turbékon is keresztény többség alakult ki: a környéken reformátusok éltek, a törökök a városkába katolikus lakosságot telepítettek be. Utóbbiak szolgálatára érkezett Vidóczi Fábián katolikus pap, plébániát alapított a XVII. században, és innen szervezte újjá aztán a katolikus hitéletet a Dráva mentén. A professzor kiemeli:

Turbék nemcsak muszlim vallási központ volt, de a katolikus megújulásban is volt szerepe.

Vidóczival kapcsolatban érdekes történet, hogy míg a pap térített a török területén ügyet sem vetett rá a hatalom, ám amint elterjedt, hogy egyházi adót szed, azonnal elfogták. Halálra is ítélték, de híveinek sikerült elég pénzt összedobni és megváltani az életét. Ebből is látszik, módos emberek éltek Turbékon.

A pusztulás 1688 és 1692 között történt. A felszabadító háborúk során hosszú blokádot kellett kiállnia, eközben leégett, lakosai kénytelenek voltak elköltözni. A türbét és a dzsámit felszentelték keresztény kápolnáknak, ezzel mintegy sprirituálisan vissza is foglalták a területet az iszlámtól a keresztény Európának. Miután a komplexum elemei épületként haszontalanná váltak, anyagukat a berendezkedő Habsburg hadsereg hasznosította.

Feltárják a várost

Ahogy az elején írtuk, Szulejmán erődszerű sírkomplexumának kutatása tehát 2019 végén befejeződött, a korábban vállalt célok teljesültek, az épületek alapjait feltárták – a jövőben múzeum, kulturális-turisztikai központ épülhet az eredmények bemutatására.

Pap Norbert és kollégái azonban még nem fejezték be a munkát, sőt: „2019 őszének legnagyobb eredményei közé tartozik, hogy az elmúlt két hónapban megkezdtük a keresztény városrész kutatását és számos szép leletet is találtunk már. Ha a szulejmáni sírkomplexum feltárását nagyrészt be is fejeztük, a keresztény városrész kutatása még hosszú évekre feladatot ad.”

Kiemelt kép: A komplexum 3D-s rekonstrukciója. Forrás: Zrínyi-Szulejmán kutatócsoport.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.