Tudomány

Az évszázad legnagyobb összeütközése volt ez

Szulejmán tényleg meg akarta kímélni Magyarországot? Az állítólagos ajánlat legalábbis erre utalt: miszerint ha átengedjük a török sereget nyugati irányban, és fizetünk némi adót, a Magyar Királyság megússza a háborút a törökkel.
Korábban a témában:

A mohácsi csata 1526. augusztus 29-én az évszázad legnagyobb fegyveres összeütközése volt, maga Nagy Szulejmán vezette seregét a magyar király elleni döntő ütközetre, közel százezer harcos rontott egymásnak a síkon: 26 ezer keresztény és mintegy 60 ezer oszmán-török.

A győzelem után a szultán bevonult Budára, majd szörnyű pusztítást végezve ősszel elhagyta az országot – a jól ismert tragikus következmények nélkül a történelemkönyvek feltehetően ennyit emelnének ki az emlékezetes napról.

Ám Szulejmán visszatért, 1541-ben pedig megkezdődött a majd’ 150 éves török hódoltság. Utólag elmondhatjuk: a mohácsi csata nemcsak egy gigantikus, véres összecsapás volt, ami még így is csak egy a sok tucatnyiból, hanem egyben az önálló Magyar Királyság történetének zárójelenete is.

A szulejmáni ajánlat

Nem csoda, hogy a történészszakma ma is nagy érdeklődéssel kutatja az okokat, összefüggéseket, körülményeket és esetlegesen elszalasztott lehetőségeket, a közvélemény pedig fél évezrede keresi a külső okot, a felelőst, az árulót, és vissza-visszatérőn merül fel a kérdés: mi lett volna, ha… Valahol a történelmi tények és összeesküvés-elméletek közös halmazában fekszik az úgynevezett szulejmáni ajánlat, jelen cikkünk témája.

E szerint a szultán 1521-ben és 1524-ben is békeajánlattal kereste fel a magyar uralkodót: a békéért cserébe engedjen szabad átvonulást nyugat felé az oszmán hadaknak, fizessen adót a Portának.

Igazán jól hangzik, a török háborúk, hódítás pusztításait és évszázadokig érezhető kihatásait ismerő utókor szíve megdobban.

Az igazságot nem ismerjük, az esetleges javaslat nem maradt fenn dokumentálható módon, ezért csak annyit mondhatunk: a szulejmáni ajánlat nem több, mint történészi konstrukció

– mondja a 24.hu-nak B. Szabó János történész, a korszak szakértője, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos munkatársa.

Az elméletet Perjés Géza alkotta a ’70-es években. Kiindulópontja az volt, hogy egy sokkal erősebb birodalom, hadsereg ellen egy mégoly kiváló katonaság is csak veszíthet, ezért ilyen történelmi helyzetben a politika feladata a kiegyezés, az áthidaló megoldások megtalálása. Amiről Perjés nagyon is jól tudta, hogy a II. világháború alatt a magyar kormányok végül is elmulasztottak: a Vörös Hadsereg harc nélküli átengedését az országon. Ennek mentén fogalmazta meg, hogy az oszmánokkal is ki lehetett volna egyezni, a harc helyett tovább kellett volna engedni őket nyugatra.

Talán megvolt rá a lehetőség, maga a hipotézis elfogadható, de bizonyíthatatlan, az elmúlt évtizedekben komoly szakmai vita folyt a kérdésben, amely nagyon sokban árnyalta a képet

– mondja B. Szabó János.

A szabad átvonulás

Közismert, hogy Mohács előtt a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom kisebb-nagyobb megszakításokkal már bő másfél évszázada háborúban állt egymással, a XIV. század elején pedig a török már déli határainknál állt, portyákat, hadjáratokat indított Magyarország területére. A fegyverek mellett persze aktív volt a diplomácia is, a rendre megújított majd felrúgott fegyvernyugvási- és békeszerződések jellemzően tartalmaztak néhány visszatérő elemet, mint például:

oszmán-török katonaság a magyar király tudta nélkül nem haladhat át magyar területen.

Ez egyben azt is jelenti, hogy az uralkodó tudtával viszont igen, és számos alkalommal elő is fordult. Hunyadi Mátyás köztudottan igencsak ellenséges, sokszor háborús viszonyban állt a szomszédos Habsburgokkal, ám az már kevésbé ismert, hogy szemrebbenés nélkül engedte át Ausztria területére a török portyázó csapatokat. Ami nem is tett jót nyugati megítélésének – jegyzi meg a történész.

A békeszerződéseket uralkodók kötötték egymással, a dokumentum bármelyikük halálával érvényét vesztette, meg kellett újítani. Szulejmán 1520 szeptemberében apja, I. Szelim halála után lépett trónra, teljesen logikus, bevett diplomáciai lépésként küldött követséget Budára a Szelim elhunytával érvényét vesztett egyezmény megújítására. Még akkor is, ha közben már elrendelte a mozgósítást Magyarország ellen.

Innentől kezdve tehát nem beszélhetünk valójában szulejmáni ajánlatról. A lehetőség, miszerint a török sereg királyi engedéllyel átvonulhat Magyarországon régi szokás volt, semmiképp nem nóvum

– magyarázza B. Szabó János.

Az adófizetés öngyilkosság

Az állítólagos ajánlat másik sarkalatos pontja az adó. Bonyolult kérdés, török dokumentumok, korábbi megegyezések nem említenek adót vagy ajándékot, nincs erre utaló kérés vagy követelés. Jelenlegi tudásunk alapján biztosat nem mondhatunk, két lehetséges magyarázat létezik.

Az egyik, hogy korabeli nyugati diplomáciai feljegyzésekben szerepel utalás a magyarok esetlegesen Szulejmánnak fizetendő adójáról. Hazánk ebben az időben (is) rendkívül aktívan keresett szövetségest és lobbizott segítségért, támogatásért az európai keresztény udvarokban. A követek teljesen érthető módon sokszor eltúlozták az oszmán veszélyt, ügyesen használták a politikai alkudozások eszköztárát.

Esetleg egy ilyen tárgyalás alkalmával dobhatta be valahol II. Lajos megbízottja, hogy támogatás nélkül Magyarország kénytelen lesz adót fizetni a töröknek. Vagy csak elvetette egy ilyen álhír magvát.

Csak hogy tisztán lássuk, az adófizetés nem gazdasági kérdés volt. Ha a magyar király adót fizet az oszmán szultánnak, azzal tulajdonképpen az alattvalójává válik, azaz a Magyar Királyság önálló államként megszűnik létezni. Feltételezhetjük, ha ilyen csak egyszer is komolyan megfordult volna Lajos fejében, azt a harcra kész magyar katonai és politikai elit rögvest, akár drasztikus módon is megakadályozta volna.

Székely Bertalan: A mohácsi csata (Wikipedia)

Ez lehetett a casus belli

A másik lehetőséget sem tehetjük más kategóriába, mint hogy “így is történhetett”. Mi már pontosan tudjuk, hogy Nagy Szulejmán az első perctől döntő háborúra készült Magyarország ellen, a békés követjárások idején már folyt a birodalmi sereg mozgósítása. Elképzelhető, de nem bizonyítható, hogy Budára küldött ajánlatában esetleg adót követelt a béke fejében.

Szándékosan alakított ki elfogadhatatlan feltételeket, amelyek elutasítása megadja a casus bellit. Számtalan ilyen esetet jegyzett már fel a világtörténelem.

Jelen tudásunk szerint tehát a szulejmáni ajánlatról annyit mondhatunk, nincs rá bizonyíték, hogy így, fent idézett formájában valaha is elhangzott volna. A szerződésbe foglalt, királyi engedéllyel történő szabad átvonulás életszerű, régóta alkalmazott formula volt, ez a része – bár más megvilágításban – de akár valós is lehet.

Nem zárhatjuk ki azonban azt sem kategorikusan, hogy a szultán adót óhajtott volna a Magyar Királyságtól, de ezt maga sem gondolhatta “komolyan”, legfeljebb hivatkozási alapként a háború kirobbantásához.

(Kiemelt kép: Callistrid/YouTube)

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Budapest, 2019. február 10.
Lukácsi Katalin közéleti aktivista, korábbi KDNP-tag beszédet mond az ellenzéki pártok Értékelni jöttünk! címmel meghirdetett tüntetésén a Szent György téren Orbán Viktor évértékelő beszéde után 2019. február 10-én.
MTI/Balogh Zoltán
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.