A Rémálom a horrorfilmek egyik legmegúszósabb kliséjével indul, pszichohorrorként a gyerekvállalás és az elköteleződés témáját feszegeti, hogy aztán az egészet belefojtsa egy paranormális tucathorrorba. Kritika.
Sylvain Tesson Franciaország egyik legvagányabb író-kalandora volt, amíg részegen össze nem törte magát: a Járatlan utakon az ő kálváriájáról szól az Oscar-díjas Jean Dujardinnal a főszerepben.
Drakulát nem lehet csak úgy otthagyni, és szép csendben kivárni a felmondási idő végét, Nicolas Cage-re pedig karrierje nagy pillanata vár a Renfieldben.
Ha Adam Driver dínók közt rohangál, azzal nem igazán lehet mellélőni, gondolhatnánk, ám ezen prekoncepciók mentén csalódás lesz a 65, miközben mégis valahol ez menti meg a filmet.
A Kokainmedve az évszázad alkotásának tűnik a Micimackó: Vér és mézhez képest, amely talán törvényszerűen szörnyű, de legalább egy kérdést felvet: hogy kerül egy brit sufnituning-horrorokat gyártó cég filmje a világ mozijaiba? Kritika.
2023 egyik legőrültebb filmterve a Kokainmedvéé: egy bedrogozott medve szív fel jelentős mennyiségű kokaint letépett emberi lábakról, és ez nagyjából le is írja, mit várhatunk a filmtől. Kritika.
M. Night Shyamalan új filmjében minden van azokból az alapanyagokból, amelyekből a rendező általában alkotni szokott: család, spiritualitás, feszültség, csavar és cameózó Shyamalan is – de elég ez a sikerhez?
Tom Hanks, mint egy macskás, kiállhatatlan vénember – gyanúsan telitalálat receptnek hangzik, ám svéd eredetiből készülő Az ember, akit Ottónak hívnak megelégszik azzal, hogy egy kedves, vicces és szirupos remake legyen.