Csaknem egy teljes év után ismét magyar film a mozikban. Évtizedek óta az első, amely A-kategóriás filmfesztiválon, Karlovy Varyban, nyerni tudott. Az öröm mégsem teljes. Sőt.
Hat év után jelentkezett újra egész estés filmmel Wong Kar-wai. A munkáira jellemző belassított mozgások és jelentőségteljes nézések mellé ezúttal gyors kung-fu jelenetek társulnak.
Talán korábbi elismerései miatt szaladt el a ló a véres és olykor misztikus beütésű thrillerek Amerikába szakadt dán kedvencével. Ez a film gyalázatosan rossz.
A főhős éles szemmel különbözteti meg az eredeti műtárgyat a hamisítványtól, de a való életben nem érzékeli, mi az igazi. A róla szóló filmdráma végén vesszük csak észre, hogy thrillert láttunk.
Danny Boyle a Trainspottingtól a Gettómilliomosig ívelő pályája ma a legfigyelemreméltóbbak egyike a minőségi tömegfilm terepén. A sokoldalú rendező most sem tagadja meg magát.
Gyakorlott rendező igyekszik segíteni a hevenyészve összerakott forgatókönyvön. Csodás színészek próbálnak életet lehelni a kissé fáradt svéd thrillerbe.
Ilyen, amikor egy rapper kamera mögé áll. Őszinte és brutális hatást akar, mint amilyen a rap. És tényleg: a film kemény, mint a kő. De olyan egyszerű is.
Kevés olyan filmes van a világon, aki filmjeiben már bármit megengedhet magának. Pedro Almodóvar ezek közé tartozik. Csak nem tud mit kezdeni kivételes szabadságával.